Egyik lábam: indulni nem mer, másik lábam: maradni nem. Sivatag fojt, taszít a tenger - elég nehéz nekem, velem.

Kapcsolódó idézetek

1. Lábamra sár ragadt, súlya földre húz, számomra nem maradt másik kiút. Könny, vér és veríték új harcra hív, holtnak hitt testünkben dobban a szív. Pokolgép
2. Tudom, hogy két kezem nem part és nem erő: maholnap aszu ág, szélvert és remegő. Mentésre ingatag, tartásnak nem elég - síkon át, hegyen át kinyújtom tefeléd. Áprily Lajos
3. Szívemet hagyom hidúl; Lásd, hogyan mégy rajta át, Mert alatta tenger a bú, S a sohajtás fergeteg. Vörösmarty Mihály
4. Nem tud elülni a szívem. Arcod látása nélkül egyre küzdök keserves, meddő, parttalan vízen. Rabindranath Tagore
5. Nem elég a kezdet, Nem elég a vég. Nem elég, hogy a talpamon állok, Maradnom is kell még. Tankcsapda
6. Két lábam alatt jéghideg a föld, Ragacsos sár lesz mindenből, ami zöld, Fáradó szemem túl messzire lát, Gyengül a gerinc, meggörbül a hát. Ismerős Arcok
7. Állom a gyötrelmek teljességét: kikötőtlen tenger, vándorlás nem veszi életem el. Túlnő lelkem a rosszon, testem tőle erőt kap és a kibírhatatlant is tán elviselem. Publius Naso Ovidius
8. Ím, itt a válasz: élek, vagyok, Fáradtan, fájón, ahogy lehet, De élek s úr fogok maradni Tenger, sors s mindenek felett. Ady Endre
9. A tenger a tekintetünket, a föld a lábunkat viszi messzire. Marc Lévy
10. Sohasem tudhatod, hogy még meddig kell kibírnod akkor, amikor már úgy érzed, hiába kell kevés, még annyi erő sincs benned. Nincs, mert nem megy, és bárhogy is legyen, a következő lépés túl nagynak tûnik. Látod a célt, és el is indulsz, de minden nap összeroppansz, mert távolinak tûnik. Annyira távolinak, és egyszerre mégis annyira megközelíthetőnek. (...) Csak egy a kérdés: te megmaradsz, vagy elvisz a forgatag? Oravecz Nóra