Egyszer arra vetemedtem, hogy megöltem egy mormotát, amely babföldemet pusztította - vagyis segítettem lelkének, hogy előbbre jusson vándorútján, ahogy a keleti ember mondaná.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyszer mondtam valamit, ami súlyosabb volt, mint a lelkem, ettől megkönnyebbültem, és ennyi.
2. Az volt a képzeletem, hogy ajándékba jöttem ide s az lett belőle, hogy terhére vagyok a világnak. Ha szégyenemben a föld alá bújtam volna már, legalább a szegények ellophatnák a fejfámat egy estére befûteni. Szép Ernő
3. Egy alkalommal inkább hősködésszerû, semmint bátor kísérletet tettem arra, hogy kibújjak érzelmeimből, levessem azokat, mint a kígyóbőrt. A kapcsolatunkat átlengő angyalos harmóniákra hivatkoztam, s bár szavaimat magam se hittem, őt alaposan megbántottam. És persze farokfelvágva siettem vissza hozzá, s vele a végtelen tengerbe, a szerelmébe, melyből vétettünk, és amely nélkül csupán vegetálnunk lehetséges. Vavyan Fable
4. Mintha eltévedtem volna egy labirintusban, amelynek azért vágtam neki, hogy végül fényre s magamra leljek, fellélegezhessek. Vavyan Fable
5. E földi taposómalomban pár hangyát én is eltapostam: feketedő vérük sötéten beárnyékolja minden földi léptem. Keszei István
6. Miközben gyakoroltam a bûnt, néha a jót is elkövettem. Keszei István
7. Minden szakításomba belehaltam kicsit, és lelkemnek azt a részét, amelyikben az a szerelem élt, megöltem magamban, hogy újrakezdve az életemet, menjek tovább a sorsomon, végzetem felé. Végh György
8. Ha leülök, részévé válok a tájnak - és csak egy másik földdarab leszek, melyet ellep és elborít a rovarok áradata.
9. Élek. A földön, amelyet úgy dédelgettem, s amely úgy dédelgetett, hogy las- sacs- kán kiszívta vé- re- met. Szilágyi Domokos
10. Babonásan hiszek benne, hogy ha valakinek odaszántam egy ajándékot, annak lelke mintha előre beköltözne az adott tárgyba és ha az mégis máshoz kerül, bosszút esküszik. Moldova György