Ha leülök, részévé válok a tájnak - és csak egy másik földdarab leszek, melyet ellep és elborít a rovarok áradata.

Kapcsolódó idézetek

1. A természet csodálata traumával vegyül. A táj többé nem üres szépség, hanem az emberi jelenlét elszenvedője is.
2. Érdemes közel lenni a földhöz, nem elfelejteni, hogy te is része vagy annak. Ha lehajolsz, esetleg megszúr egy tövis, ha átmégy a patakon, vizes, iszapos leszel. Nem baj, élsz. Cseh Tamás
3. Egyre rosszabbul érzi magát a minket körülvevő világ. Olvadnak a jégsapkák és a gleccserek. Pusztulnak a rovarok. Letarolják az erdőket, térdre kényszerülnek az óceánok és az ökológiai rendszerek. Mint ahogy a körülöttünk élő emberek jó része is. Malena Ernman
4. Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda pokoli csönd. Ülsz és ülök. Vesztesz és veszítek. Pilinszky János
5. Ha az ember órákig ül mozdulatlanul, a természet bekapcsol a körforgásába, mintha te is fa lennél. Mariam Petroszjan
6. Nem a magas helyektől félek, hanem attól, hogy leesek. George Carlin
7. Most ülök a tetőtornácon, mint egy fagyott vízköpő, s kíváncsi vagyok, ma fog-e a Nap végleg kialudni, magával rántva a világot a pusztulásba.
8. Nem akarok többé emberek között lenni. Nem kommunikálunk, nem élünk együtt, nem veszek részt semmilyen megbeszélésen, sem döntések meghozatalában. Legalábbis nem vettem részt azon a megbeszélésen, ahol eldöntötték, hogy szarunk mindenbe, és hadat üzenünk a saját földünknek, csatát vívunk az erdőkkel, a tengerekkel, hogy minden egyéb földi élet fölé helyezkedünk, harcolunk az állatok, a rovarok ellen, hogy háborúzunk mindennel, ami nem ránk hasonlít. Nem vettem részt azon a megbeszélésen. Nem hívtak meg. Ha választhatnék, inkább a madarakkal tartanék az éjszakai égen. Velük együtt ráfeküdnék a széllökésekre, és elmenekülnék az emberiség elől. Linn Skaber
9. Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszûnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek. Émile Zola
10. Ha egy ember homokot és sót kever össze, akkor nem várhatja el, hogy abból ablak szülessen, még évmilliók alatt sem. De ha van egy ablak, akkor azt nagyon könnyû homokká változtatni. Elég, ha kitesszük a levegőnek, elég, ha hagyjuk, hogy a természet szervetlen része tegye a dolgát. Nyilvánvaló a lepusztulás mindenben, ami körülvesz minket, könnyû az egész. Építeni viszont már nagyon nehéz. Minden, ami körülvesz minket, nem más, mint gyûlölet és halál: a világegyetem egy ragadozó. És csupán egyetlen dolog van azon kevesek között, ami harcol ezzel az entrópiával: az élet. Afonso Cruz