Gyorsan fogyó időmben úgy lakom, mint égő házban, az utolsó ép sarokban. Mindjárt bedől a tûz az ablakon, ágyam előtt a keskeny rongyszőnyeg lángra lobban.

Kapcsolódó idézetek

1. Távolodom. Lassan, de biztosan távolodom. Ahogyan a tengerész az átkeléskor látja eltûnni a partot, amelyről indult, ugyanúgy érzem, mint mosódik el a múltam. Még ég bennem a régi életem, de mindinkább az emlékek hamujába roskad.
2. Amikor valahol végre jól vagyok, eszembe ötlik: nemsokára vége. S ahelyett, hogy minden percét kiélvezném, azon búslakodom: percről percre fogy az időm. Vavyan Fable
3. Miért érzem mindennél erősebben, hogy hamarosan meghalok? Hogy két nap vagy húsz év múlva, most egyre megy. Eltûnök majd anélkül, hogy valaha, valaki (...) igazán látott volna engem. Mint amikor prizmán keresztül összegyûjtött napfénnyel lyukat égetnek a selyempapírba. Ughy Szabina
4. Élhettem volna gyönyörûen, de most a házak énbennem épülnek és dübörögve énbennem dőlnek össze. Valaminek az eszköze vagyok, mindig magamon érzek egy égő, nagy szemet, s hányódom erre-arra, pedig élhettem volna gyönyörûen. Ladányi Mihály
5. Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Petőfi Sándor
6. Mint amikor egy szörnyûséges rémálom tart fogva. Amikor álmodban rohanni kényszerülsz; futsz, és már majd szétpattan a tüdőd, de képtelen vagy elég gyorsan futni. A lábam egyre lassabban és lassabban mozgott, ahogy utat törtem magamnak az érzéketlen embertömegben, de a hatalmas toronyóra mutatója nem lassult. Kíméletlenül, közömbösen, feltartóztathatatlanul haladt a vég felé - mindennek a vége felé. Stephenie Meyer
7. Magamhoz közelebb kell élni. Mindent, ami velem és körülöttem most történik, úgy nézni, mint egy felrobbanó mûveltség utolsó reflexeit. Márai Sándor
8. Az élet olyan, mintha egy ház egyre kisebb és kisebb részébe lennénk bezárva: öregedésünk során lassan bezárulnak előttünk az ajtók, amelyek olyan helyiségekbe nyílnak, amelyeket szívesen felfedeznénk még. Venki Ramakrishnan
9. Az élet lassú égés, és időnként leégés. Halász Péter
10. Mindannyian lángra lobbant házakban élünk és nincs tûzoltó, aki segíthetne. Nincs kiút, csak a földszinti ablak, amin kibámulhatunk, amíg a ház leég, a fejünk fölött körbecsalt önmagunkkal együtt, bezárva, egyedül. Tennessee Williams