Elképesztő, hogy az ember csupa olyasmit jegyez meg örök életre, amit a legszívesebben elfelejtene, viszont mindaz, amit kétségbeesetten meg akar őrizni, elillan, akár homokszemcse a szélben.

Kapcsolódó idézetek

1. Milyen furcsa, az ember egész életében annyit gyötri az agyát, hogy mindenfélére emlékezzen - iskolai feladatokra, dátumokra, születésnapokra, versekre, szövegrészletekre, érintésekre és illatokra, utcanevekre, személynevekre, történetekre, ízekre és összenézésekre, élvezésekre és várakozásokra - amíg egyszer csak eljön egy nap, hogy onnantól kizárólag csak felejtésre vágyjon.
2. Az ember egyik legerősebb ösztönös vágya az a törekvés, hogy emlékezetébe rögzítse azt, ami visszahozhatatlanul eltûnik. Konsztantyin Pausztovszkij
3. Az idő homokját nem lehet megállítani. Az évek telnek, akár akarjuk, akár nem... de emlékezhetünk. Ami elveszett, az tovább élhet az emlékezetünkben. Amit hallotok, az lehet tökéletlen és töredékes, mégis kincs, ami nélkületek nem létezik. Christopher Paolini
4. Az emlékezet nagyon furcsa dolog. Néha megmagyarázhatatlanul megmaradnak benne a dolgok, amikről magunk sem hisszük, hogy megmaradtak. Leslie L. Lawrence
5. Az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerûségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek. Gabriel García Márquez
6. Az ember olyan, mint a falevél, az őszi szél kénye-kedve szerint viszi, ahová akarja. Ha a gyepre ejti, ott marad, ha meg a sárba dobja - ott ragad. Boleslaw Prus
7. Mintha bekéredzkedett volna valami alaktalan, szürke vigasztalanság, valami, ami a bánatnál is szomorúbb - egy távoli, névtelen emlék, szélfújta, végtelen hullám, hogy visszakövetelje, amit kivetett egykor egy elfelejtett szigeten - a parányi emberséget, fényt és eszmét. Erich Maria Remarque
8. Nincs tébolyítóbb, elviselhetetlenebb gondolat, mint az, hogy az embernek merő véletlenségből kell elvesznie, ami bekövetkezhet ugyan, de éppoly könnyen el is maradhat; az embernek a körülmények szerencsétlen alakulása folytán kell elvesznie, amelyek el is vonulhattak volna a feje fölött, mint a felhők. Mindez egy értelmes lényre nézve - megalázó. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
9. - Van, amit elfelejt az ember, ugye? - Igen. Elfelejti, amire emlékezni akar és emlékszik arra, amit el akar felejteni. Cormac McCarthy
10. Furcsa, hogy a semmiből feltámad egy régi emlék. (...) Az ember először megpróbálja elhessenteni, mert azt hiszi, nem lehet igaz, hiszen a tudatos emlékek folyama megtörhetetlen, egyenes, egész. Aztán egyszer csak jön egy pillanat, és kiderül, hogy az emlékfolyam nem vonal, hanem felfûzött gyöngyök laza sora, s itt-ott van még egy kis hely, ahová befér még egy szem. Jodi Lynn Picoult