Elmentek már a madarak, a fecskék Csak mi maradtunk itt: én és az ősz. Szép álmomat a lelkemből kilesték Csapongó vágyaim, hogy visszajössz.

Kapcsolódó idézetek

1. Elment az én babám, itt hagyott engemet, Elvitte magával, minden vig kedvemet. (...) A fecske is elmegy, de tavaszra megjön, De az én galambom, akkor is csak nem jön.
2. Én megyek tovább. Te itt maradsz nélkülem. Más-más ősz vár ránk. Maszaoka Siki
3. Õrzik a fák a lépteink, A fényképek, hogy mennyi szépben volt részünk, örökre szóló emlékek. Egyedül maradtam, így megyek el, de így van jól, Én boldog leszek attól, hogy az enyém voltál, pillangó. Children of Distance
4. A szárny megnőtt, üresen áll a fészek, Csak álom volt a régi jó világ, És mint a fecske alkonyati szélnek, Ma szárnyat bontott egy sereg diák. Wass Albert
5. Amióta ősz lett a nyár, csak ténfergek a fák alatt, s csak fütyörészem összevissza a jó szomorú dalaimat. Oláh Ibolya
6. Pár szerelmi képzet is így ér néha véget: ő nem jön el, te várod, vagy eljön és megbánod. Mindaz, mi jó lehetne, úgyse lesz már benne, hát pár ostoba álmot a fának nekivágok, és leások mélyre, az érzet fenekére. Kitisztul a képlet: míg álmodoztam, tél lett.
7. Ma búcsúszóban érkezett az ősz. Ma búcsúszóval messze ment a párom... És a szívem ma üres lett nagyon: deresre sápadt minden, minden álom. Wass Albert
8. Itt hagytál, mint levél az ágat, Erdőt a vándormadarak, Elvitted mosolyod sugarát És szívem árva, bús maradt. Reviczky Gyula
9. Álmodom még, hogy visszatér, És úgy, mint rég, velem lesz mindig. Hazug az álom, bármily szép. Õ nem jön már, s hiánya pusztít! Miklós Tibor
10. Télben megy tőlünk a fecske, tavaszra meg eljön; Igy a csalfa barát boldog időnkbe` keres. Vitkovics Mihály