Elmentél hát, te csalfa napsugár, Nyári melege őszi életemnek; Nyomodban eljött az eső, a sár - Szívemet mily tûzön melengetem meg?

Kapcsolódó idézetek

1. Csodás nyár volt az életem, vidám napsütésben kiapadhatatlan patakként csordogált, míg ő mellettem volt, de mióta magamra hagyott, a felkavaró ősz szomorú magányosságban örvénylett körülöttem, és rántott magával egyre mélyebbre.
2. Mint jég a tûzben Úgy olvad a szívem Egy forró érintéstől Így lesz télből nyár.
3. Mindenütt téged látlak; a napsugár megrabolta szemed sugarát; benne képed visszfényét látom; a szellő elrabolta leheleted; játszva enyelgőn lágy fürtjeiddel; a virág, a szende ibolya márvány kebled illatát lopta meg. És midőn minden téged idéz fel emlékemben; lehet-e reád nem gondolnom? Lehet-e ki­ûzni azon szívből az érzelmeket; amely téged úgy szeret? Rudnyánszky Gyula
4. Te vagy szivemnek napsugára, Te üdvöm és hitem, Ha elhagysz, minden oly sötét lesz, Amilyen a szivem.
5. Kinyitottam hát az ablakot, és vele együtt a szívemet. A szobát elárasztotta a napfény, a szívemet pedig elárasztotta a szerelem. Paulo Coelho
6. Sütkérezem elálmodozva A bágyadt, őszies napon. Lelkembe' nincs virág, verőfény, Csak hervadt, néma fájdalom. Tévedt madárként egy-egy emlék Repûl át néha szívemen, S szelíden, könyeimet áldva, Te újra megjelensz nekem. Reviczky Gyula
7. A kedves olyan, akár a tûz, a hiánya szél, ami izzásban tartja a tüzet. A szívem hamuvá égett, de érted ég, és a te hiányod, mint a sivatagi szél, csak izzásban tartja.
8. Lángokat lehelsz a télbe, selyemben kiállsz a szélbe, havas melled ormosodik, szemem érte kormosodik. Nagy László
9. Itt hagytál, mint levél az ágat, Erdőt a vándormadarak, Elvitted mosolyod sugarát És szívem árva, bús maradt. Reviczky Gyula
10. Mint sárga levélke, ha sárba hanyatlik, Ha szél dühe tépi le ősz idején; - Ah! szép rövid életem, íme, kialszik, És sírba pihen le sok ifju remény. Dimitrie Bolintineanu