Emberek csapdákban vergődnek, feszül az indulat, a harag oly nagy. Családok hullanak, süllyednek, fulladnak, nem jön a mentőhajó, s a jéghegy túl nagy...

Kapcsolódó idézetek

1. Miféle szavakkal írhatnám le az árvíz iszonyatos pusztítását? Nincs arra emberi eszköz, hogy megállítsuk! Magasra duzzad, vadul hömpölyög, alámossa a hegyeket, áttöri a legerősebb gátat is, kiszaggatja tövestül a fákat; őrjöngve rohan, szántóföldek talajától zavaros; magával ragadja a szegény, fáradt parasztok már-már elviselhetetlen fáradozásának minden gyümölcsét. Siváran, kifosztva, mélységes nyomorúságban maradnak ott a völgyek. Leonardo da Vinci
2. Nehéz a helyzet, de évről évre sokkal, de sokkal rosszabb, rettenetesebb és őrültebb lesz, tûzvészek jönnek, viharok, járványok, árvizek, menekültek, káosz és pokol. Jens Liljestrand
3. Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tûnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok. Virginia Woolf
4. Nincsen boldogság a földön (...), az emberek jönnek, mennek, közelednek, távolodnak, örömet várnak, és szomorúságot találnak. A feleség elhagyja férjét, azután rohan utána, mire a férj rohan, menekül előle. Akiket a sors összehoz, később durván elszakítja egymástól, és hiába akarnak ismét egyesülni, kérlelhetetlenül közéjük áll. G. Hajnóczy Rózsa
5. Az élet csupa szenvedés és fájdalom. Az emberek folyton csak bántani akarnak, nem szerethetsz senkit és semmit, mer` elveszik tőled vagy tönkrezúzzák, te pedig egyedül maradsz és szüntelenül harcolnod kell, szüntelenül menekülnöd, hogy életben maradj. Patrick Ness
6. Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában. Szerb Antal
7. Az élet nem biztonságos hely, ahol bizakodva berendezkedhet az ember. (...) Az emberek vékony jégen mozognak álmaikkal, kívánságaikkal, vágyaikkal. A legszebb, legcsodálatosabb, legnagyszerûbb pillanatot is követheti - hirtelen és minden előzetes figyelmeztetés nélkül - egy végzetes összeomlás.
8. Az emberek megpróbálják kijavítani a földrajzot, hegyeket lyuggatnak ki, folyókat terelnek új mederbe, abban a hiszemben, hogy ilyenformán a történelmet alakítják, de nem mennek messzire, mert egy szép napon úgyis minden összedől. A vizek elnyelik a hidakat, átszaggatják a gátakat, és döntik a bányákat; a házak, a paloták és a viskók összedőlnek, az omladékot benövi a fû, és minden a földdel lesz egyenlővé. Giovannino Guareschi
9. Az emberek, az emberek, Gazdátlan rossz cselédek, Õselemük a félelem. Egyistenük az érdek. Ha baj van, egymásra kenik, Még bûnözni is gyávák, A bátor szót, a tetteket Örökké mástól várják.
10. A hegyek kegyetlenek tudnak lenni. Kíméletlenek. Nem törődnek vele, ki marad ott összetörve és vérben úszva. Nem érdekli őket sem az öröm, sem a könnyek. Ezért veszítik el magukat az emberek odakint. Ott nincs ítélkezés. A vadonban bárki lehetsz. Lucy Clarke