Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában.

Kapcsolódó idézetek

1. És előttünk áll a mítoszát vesztett ember, aki minden múltak közepette múlttalanul és múltra éhesen, örökké kielégítetlenül kapar, hogy valami gyökeret leljen. Friedrich Nietzsche
2. Az emberi szív egészen kifordul önmagából, hogy tartozhasson valakihez, az első és legközelebbi melegség után nyúl és áhítozik.
3. Belső nyugalom híján úttalan utakon vándorol az ember. Az elérhetetlen messzeségek szomjúhozása és a sóvárgás utánuk megfosztják őt a közeli, a jelenvaló áldás élvezetétől. Johann Heinrich Pestalozzi
4. Az ember olykor úgy tud vágyakozni, hogy égetőbben már nem is lehet. Minden csak bánatát képes fokozni, s fájó filmszalag lesz a képzelet. Buda Ferenc
5. Az emberek ilyenek. (...) Annyira vágyódnak valami után, hogy majdnem belebetegednek. Aztán, mihelyt megkapják, már nem is kell nekik.
6. A vágy pokoli dolgokat tud mûvelni az ember memóriájával. És erkölcseivel. És a józan paraszti eszével.
7. Az ember az iránt vágyakozik, akinek tartotta magát, a fiatalkorába vágyik vissza, mikor még azt hitte, egyszerû az élet. Fredrik Backman
8. Jó szív után vágyódik az ember, mint a szomj-üldözött szarvas a forrás után, és minél ritkábban találja, annál epedőbben áhítja. Mindszenty Gedeon
9. Az ember csak közvetlen a halála előtt gondol a múltjára. Mintha dühödten keresné a bizonyítékot, hogy még él.
10. Az ember meglepő dolgokkal tud szembesülni, ha rádöbben, ki vágyik át az ő életébe nosztalgiával, vagy kinek a vágya tárgya titokban. Tóth Krisztina