Emlékszel még ugye a kamasz éveinkre, Ahogy együtt volt az a néhány jó barát? De nosztalgikus a nóta, Mert szétszéledt azóta Az a szépreményû jó kis társaság.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor valakivel szakítanak, és egy dal a szerelmére emlékezteti, először utálja, de aztán felidézi az összes szép, közös emléket.
2. Régi nóták kezdenek halkulni, Régi álmok csöndesen fakulni, Régi szemek tûnt napokba néznek: Álom, álom, rossz álom az élet. Juhász Gyula
3. A nosztalgia egy álnok csábító. Nehéz elengedni az emlékeket, mert úgy hisszük, hogy az emlékek valójában boldog pillanatok, de már nincsenek.
4. Olykor azok az emberek, akik hosszú időt töltöttek együtt, egyszer csak azt képzelik, hogy egykor jobban mentek a dolgok, pedig nem. Az emlékek, még a rossz emlékek is megszépülnek, puhává érnek idővel, mint a barack a fán.
5. A mi barátságunk régi már. Akkor köttetett, amikor még mind a ketten szegények, de boldogok voltunk, és azt hittük, azok is maradunk. Reméltük csak, hogy közös, kemény munkával javíthatunk a helyzetünkön. De megváltoztál. Más ember voltál, mikor megismertelek. Sokkal több voltál, amíg szívünk és céljaink egyek voltak. Most kettéváltak útjaink, és ez pokolian kínoz. Már el tudnálak engedni.
6. A gyermekkori barátságok az időt sokszor túlélik, de a távolságot soha; a különböző útvonalak elszakítanak egymástól, és nem hagynak mást nekünk, mint egy listát, tele olyan nevekkel, melyek lassanként elvesztik a régen hozzájuk tartozott arcukat, és a dallamukban rejlő otthonosságot. Fatou Diome
7. Az elveszett fiatalokhoz tartozom, akikre ráfagy az illedelmes mosoly, Sokan veszik körül őket, mégis magányosak. Úgy kínoz a kamaszkor, majdnem megfulladok, Õk erősek, én semmi vagyok. Diam
8. Vannak dolgok, mik hiányoznak, érzem, És néha rád gondolok, álmodozom ébren, Hogy milyen jó is volt egykor. Szorít a szívem. Az élet megy tovább, és nekem is tovább kell lépnem.
9. Jaj, régi telek, hová lettetek? És barátaim, kik hóvá lettetek, és széllé már, fütyülve dátumokra: visszaemlékszem hangotokra. Tóth Krisztina
10. Ifjuságom - minden, minden oda van, Körülnézek egy vigaszért - hasztalan! A mik engem az élethez kötöttek: Mind széttépve szálai az örömnek. Tóth Kálmán