Én egy idő óta (bár nem tudom, miért) elvesztettem minden kedvemet, s felhagytam minden szokott gyakorlatimmal; és, igazán, oly nehéz hangulatba estem, hogy ez a gyönyörû alkotmány, a föld, nekem, csak egy kopár hegyfok.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak napok, mikor minden oly tömör, s bár erősnek vallom magam, még a szép is földnek lök, egyszerûen az előre is hátráltat. Sohonyai Attila
2. Nem volt elég lelkem a jóra, s nincs elég erőm rossznak lenni, nincs már se könny, se bûn, se semmi. Csak fáj a föld, az ég s a szívem. Lányi Sarolta
3. Túl szûkös volt már kettőnknek ez a talpalatnyi föld. Amit építettünk, egy perc alatt kártyavárként összedőlt, És belőlünk az idő lassan minden érzelmet kiölt.
4. Le is tört végképp minden büszkeségem, Jégember lettem, fáradt, elkopott, Nincs eszmény, mely még tettre lelkesítsen, Nem bánom, a világ bármint forog. Ady Endre
5. Igyekeztem megtenni, amit tudtam, de most megadtam magam a fejemben lévő árnyaknak. A világ szépsége megszûnt a számomra. Jón Kalman Stefánsson
6. Napok óta valami nyomasztó rossz hangulat miatt kínozgatom magam, mikor csak tőlem, csak és kizárólag tőlem függ, hogy az történjék, amit akarok. Sarkadi Imre
7. Elvesztettem abban az esztendőben minden illúziómat, az emberekbe vetett hitemet, még Isten segítőkészségében, mindenhatóságában is kételkedtem, olyan mély volt a szakadék, amibe zuhantam. Szabó Magda
8. Félek mindenkitől, beteg s fáradt vagyok; kívánlak így is, meglehet, de a hitem rég elhagyott. Szabó Lőrinc
9. Szétfoszlott az ifjú remény s az álmok szivárványa is; aztán megtapasztaltam én, hogy az emberszív mind hamis. Emily Bronte
10. Micsoda időpocsékolás volt egy helyben vesztegelni és mindenáron azon igyekezni, hogy gyökeret eresszek olyan talajban, amelyben már nem nő semmi. Paulo Coelho