Esténként, hogyha kihunyt már az alkonyat, én búcsút intek és várom halálomat, s rideg napoknak hajnalára ébredek, köszöntve újra kínnal teli életet.

Kapcsolódó idézetek

1. Õszi szép napokon Rám száll a nyugalom, Nézem a szemedet, S hallgatok bölcseket. Ha elköszönsz, "szép napot", Én kicsit meghalok. De intek és mosolygok, És várok egy új napot.
2. Búcsúzom jótól s rossztól minden estelen, a port elhagyni remény tölt el s félelem. De reggel újra ez, mivel találkozom: gyötör a jóság és a rosszat átkozom. Alekszandr Blok
3. Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám, és nézz reám este, ha lehunyod, engem nézz, mikor hó suhog, mikor nyár érce csörgedez a fán. Bella István
4. De akkor is remélek egyre, hogyha még újra éj jön s újra éj az éjre, átfázom, átvirrasztom álmodozva. Gottfried Keller
5. Mint szörny, kit rejt a felleg: Üvölt kínom. Az éj után esengek, Az éjt hívom. Háttal fordulok keletnek, Hol öröm árja reszket, Mert fénykarmával az ég Agyamba tép. William Blake
6. Minden éjjel Ölelkezem a fojtó semmiséggel. S reggel, reggel Új búcsút járok tûnő életemmel. Juhász Gyula
7. Azt akarod, hogy még szeretni tudjak? Add vissza hát a szerelem éveit, add vissza, ha bírod, szürkület idején a hajnalt. Kétszer köszönt be a halál: először akkor, amikor már nem szeretünk és nem szerettetünk. Ez a halál a legkegyetlenebb, semmi az, ha az élet vész el. Voltaire
8. Elmegyek, im` búcsút veszek, Vérzik szivem, mint a nap, Mely a tájtól búcsúzik, ha Beköszönt az alkonyat. Petőfi István
9. Elég a nappal gyötrelme, gondja, Várom az éjt, mely fátylát kibontja; Várom az éjt, de hiába várom, Mit ér, ha nem száll szememre álom. Vargha Gyula
10. Letûnt a délután, a fáradt És búcsúzik az esti fény... Kietlen és sivár lelkem És meg akarok halni én.