Fák terebélye alatt, hûs forrás csacska vizénél, Testünknek kincsek híján is vígan adózunk, Főképpen, ha mosolyg az idő, s ha az évszak olyan, hogy Zöld fûszőnyegeit telidesteli hinti virággal.

Kapcsolódó idézetek

1. Van valami lelket simogatóan egyszerû és üdítő abban, ha a természetben lehetünk, ha kihasználjuk a szabad ég adta lehetőségeket, ha odafigyelünk Természetanya ajándékaira, és két kézzel ragadjuk meg a tavaszt, a nyarat és az ősz, a tél friss, derült napjait.
2. Valóságos ajándék egy-egy kiadós eső. Szinte hallani, ahogy fellélegzik a természet.
3. A természet varázsát ontja bőven. A fûben, a virágban és a kőben. Ó nincs a földön oly silány anyag, Mely így vagy úgy ne szolgálná javad; De nincs oly jó, melyben ne volna vész, Ha balga módra véle visszaélsz! William Shakespeare
4. A természet hitelbe adja kincsét. William Shakespeare
5. Cseppnyi jóság forrásnyi hálát fakaszt. Jü Hua
6. Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltûntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
7. Megyünk a dombon fölfelé, alattunk zölden nyílik szét a táj. Virágzó ágak habos rácsa közt oly kék a magas ég, hogy szinte fáj. Fodor András
8. A fagyba dermedt, árva szikla is Tavaszt érez, ha zápor öntözi Áprilisban, s dől májusban a fény: Didergő testén fû nő, zöld moszat. Ekként a szív: fásult, bár felsajog, Ha nő sír, s mosolyában zsongva éled.
9. Adventben vízbe teszünk kökényágakat s azok kivirágoznak, s az ember örül neki, örül az élet titkának s a szépség kibontakozásának. Nemde ily ág legyen lelkünk, mely az adventi vágytól új életre virágzik ki s szeretetét s odaadását szépségében, a szív tisztaságában leheli Üdvözítője felé?! Prohászka Ottokár
10. Boldog, kinek lelke forrás, kedélye friss hegyi patak s szíve tavaszi fakadás! Prohászka Ottokár