Ugrás a tartalomra
Fázol? - Én égek; lázam rád adom;
Betakar majd a bolyhos izgalom.
Menekülésre nincs már utad;
Szinte hallom, hogy vacog a fogad.
Ártatlanságod zászlaját leejtve,
Nem mint győztesre, mint szövetségesre
Tekints reám - óh, néma ünnepély -
S én ígérem, hogy megbékít az éj...
Kapcsolódó idézetek
-
Nincs békém, s nem szitok háborúságot,
félek s remélek, fázom és megégtem,
az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben,
semmi se kell s ölelném a világot.
Francesco Petrarca
-
Érted bármit megteszek
Nélküled én elveszek
Nem ég bennem úgy a tûz
Ha engem messze elkerülsz
Hogyha nem hallom szavad
A lelkem többé nem szabad
Minden sóhaj fojtogat
Nem vívok többé harcokat.
Intim Torna Illegál
-
A szívemben lüktet a vér
Még energiám is van
Csak a lelkem van már elfáradva
Teljesen lakatlan
Most szabadon engedlek
Ennél többet nem tehetek
Miféle esküt tennék neked
Ha mindent megszegek?
Zanzibár
-
A szabadság betûiből hófehér barikád épül.
Diadalt arat, győz az igaz szó.
(...)
Hazámat védem, és fegyverem nincs más,
csak egy szélrojtozta zászló,
mit neked kell majd egekig emelni,
ha kezemből egyszer kihull.
-
Érted harcba szállnék bárkivel,
De fáradt testem tele sebekkel,
Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem,
A szavak győznek, de én már sosem.
-
Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám;
El kell hát válnunk haj! nem akarva is el.
Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép
Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom.
Vitkovics Mihály
-
De verseim hangoddal telve még,
s a tieid az én lélegzetemmel.
Van tûz, amelyet eloltani nem mer
felejtés, félelem se: égten ég.
Ó, hogy emlékezem most, félve-vágyva,
rózsaszín, száraz ajkad vonalára!
Anna Andrejevna Ahmatova
-
Színem változik, arcomon
méreg sáppad, a hû értelem elhagyott,
titkon könnyezem is, tudom;
lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én.
Quintus Horatius Flaccus
-
Fázom. Miért tagadjam, emberek?
A szívem is gyökérig didereg.
A tél sötét árnyéka ráterül
s egy hang borzongat néha: Egyedül...
Áprily Lajos
-
Fagyom nem ûzöd el, hiába,
be nem sugárzod éjjelem...
Szavaid nehéz kalapácsa
zuhog szivemre szüntelen.
Alekszej Nyikolajevics Apuhtyin