Ugrás a tartalomra
Fél század (...) elég biztos próbája már egy irodalmi mûnek: ha még érdemes olvasni, sőt újra kiadni is, akkor bizonyos, hogy valami abban időtálló. Hiszen éppen ez az idő - az első fél század - szokott a legkegyetlenebb lenni irodalmi alkotásokkal: lerombol hajdani hírneveket, s újakat bukkant fel a feledésből.
Kapcsolódó idézetek
-
Lehet, hogy van a regényeknek idejük, hogy eljő az ő idejük, akár többször is, jön-megy egy könyv ideje, s mikor ideje van, s az itt, akkor hangosabban szól, lehet, mindenesetre én azt is gondolom, hogy az irodalmi mûveknek, és nemcsak a remekmûveknek, mindig és akárhol van, lesz egy fölülete, szintje, dimenziója, egy oldala, ami mutatja magát, ami él, ami nézhető. Ami felénk fordul. Változik az idő, változunk benne mi, a mû pedig végtelen. Akár egy élőlény: kimeríthetetlen.
Esterházy Péter
-
Azt hiszem, hogy azok a könyvek, amelyek több évtizeddel, esetenként évszázaddal ezelőtt íródtak, már nyelvezetük, szókincsük miatt is szükségszerûen idegenebbnek tûnnek a mai nemzedékek számára. A feladat az, hogy megtaláljuk azokat az örök emberi motívumokat, konfliktusokat, dilemmákat vagy kihívásokat, amelyek minden korban aktuálisak. Az igazi irodalom mindig tartalmaz olyasmit, ami az olvasók egymást követő nemzedékei számára is izgalmas, tanulságos.
-
A nagy mûvek nem avulnak el. A fordításokkal más a helyzet. A nagy mûveket néha újrafordítják. Hogy csak azért-e, mert előbb-utóbb - közkeletû irodalmi vélekedés szerint legkésőbb ötven évente - jön egy újabb fordító, és a maga módján újranyitja azt, ami addig másként volt nyitott? Vagy azért is, mert egy fordítás sosem lehet hibátlan, és ezért a legnagyszerûbbje is kevésbé állja az időt? Esete válogatja.
-
A fordítások (...) rendszerint gyorsabban elavulnak, mint maguk a mûvek, ez az irodalom egyik rejtélye: lehet akármilyen jó és fontos a fordítás, mégis mintha jobban kötődne a korához, mint a mû maga.
Jón Kalman Stefánsson
-
A réginek, sőt kissé talán avíttasnak ható mûvek nagyon is képesek reflektálni a mai ember élethelyzeteire, létértelmezésére és az emberséggel kapcsolatos dilemmáira. Az igazán értékálló alkotás ugyanis saját korának határait áttörve is tud hatni. Nekünk, kései utódoknak az a dolgunk, hogy helyes kérdéseket tegyünk föl ezeknek a mûveknek, és persze mindig merjük megkérdezni, amit nem értünk, mert akkor ez a már-már múltba vesző korszak is friss és nyugtalanító problémákat tár a figyelmes és érdeklődő olvasó elé.
Milbacher Róbert
-
Ha még oly szórakoztató is egy egészen modern regény olvasása - mikor másodszor olvassuk, ritkán érzünk mûvészi kielégülést. Pedig talán ez a legjobb próbaköve annak, hogy egy könyv az irodalomhoz tartozik-e vagy sem. Ha egy könyvet nem tudunk örömmel újraolvasni, akkor egyáltalán nincs értelme, hogy elolvassuk.
Oscar Wilde
-
Az irodalom feneketlen fölfordulás, a szívre mért kiheverhetetlen csapás, valami elementáris bátorság és bátorítás, és ugyanakkor mégis olyasvalami, mint a halálos betegség.
Kertész Imre
-
A krónikák, történelmi mûvek, irodalmi alkotások általában mindig inkább sötét képet rajzolnak korukról, mert elevenen tartják a kor panaszait; aki egy kor derûjét, szépségét, boldogságát akarja megismerni, annak a mûvészet emlékeihez kell fordulnia.
Szerb Antal
-
Sajnos, kétszer, sőt háromszor is el kell olvasni valamit - így teszek én, és így tesznek író barátaim is: tulajdonképpen a kedvenc könyveinket olvassuk állandóan, újra meg újra. Mindig valami újat talál bennük az ember, s éppen a mese, a cselekmény az, amely ilyenkor lehullik a mûről, mert az ember már nem várja izgatottan, hogy mi fog történni. S a mese helyett érvényesül a sokkal döntőbb, ami sohasem témája vagy tárgya a regénynek - de maga a mû.
Ottlik Géza
-
- Ez a könyv nem is új, ezt már valaki használta! (...) Azért nem gondoltam volna a Félszeg Emberről, hogy ennyire zsugori! (...)
- Ezerszer jobban örülök ennek a könyvnek, mint egy újnak. Ez a könyv az övé volt - százszor is végigolvasta, szerette, barátságot kötött vele. Egy új könyv, ami éppen hogy kikerült a boltból, egészen más lenne. Nem lenne jelentése.
Lucy Maud Montgomery