Gőggel kisértetbe csak egyszer is vinnél, Nyoszolya-virágnak még csak egyszer hinnél, Adnám új vágyamat vágyakozó vádnak S adakozó számat ragadozó szádnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Vidd magaddal erdő csendjét virágoknak harmatkelyhét vidd magaddal madár röptét esti csillag színezüstjét összeomló fehér vállad vidd magaddal gyáva vágyad felejtésre kárhozottan nyíljon bánat mosolyodban. Nagy István Attila
2. Ha megszidlak levélben Vagy pimasz fütyölésben Vagy ha másnak kinállak, Hozd szivemhez a szived És sirass, mert hazudok: Tulságosan kivánlak. Ady Endre
3. A tekinteted, hangod elhagy sajgón, Csak ritkán látom és elvétve hallom, S a nőt, a bennem cserepekre törtet, Rakosgathatom - nem áll össze többet. Tudor Arghezi
4. Gyûlöllek, mar a védtelen harag, elfordulok, hogy meg ne lássalak, félek, fagyok, borzongok, engedek, fogam megkoccan, nehogy kérjelek: szeress, ölelj, megöl a szomjúság, kezdődjön újra bennünk a világ, az ősi ködben két felhőgomoly egymás felé húz, borulj rám, omolj, összecsapásunk villám, néma csók, csak te! csak én! borulók, lázadók, belőlünk szülessen a csóvás fény, mindenben te és mindig újra én! Hajnal Anna
5. A szívem adnám oda hegedûnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot És kósza vágyat, mely árván röpülget, Hogy szûz álmodban, halkan, édesen, Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz, Álmodban, mit reggelre elfelejtesz, Sirasd el az én züllött életem. Tóth Árpád
6. Gondold azt, hogy a szívem sokszor nagyon, túláradón dobog s úgy járok a rózsák között, mint egy tavalyról maradt nyugtalan, kimozdult, megbolondult rózsa. Milyen jó volna téged olykor látnom. (...) Szeretlek, Rosszam, Tétovám, Semmim. Kérlek, ne vedd ezt túlságosan komolyan. Csak annyi igaz, hogy szeretlek. Ady Endre
7. Csak azt mondd meg, rózsám, Melyik úton mégy el, Felszántatom én azt Aranyos ekével. Be is vetem én azt Szemen szedett gyönggyel; Be is boronálom Sûrû könnyeimmel.
8. Szólj, olcsó vágy vagyok neked, Fáj, ahogy a hazug szád nevet. Félj, mert többé magamat nem hagyom, Várj, most már csak beléd kapaszkodom. Road
9. Legyen úgy, hogy a vágy ideérjen, Te csak engedd, jöjjön el értem, hogy egészen felemésszen az a lobbanás. Legyen úgy, hogy jókor kérsz el, legyen úgy, hogy engem is érzel, s hoz a vágy még tûzijáték-ragyogást. Zséda
10. Egyszer majd elviszi a szél a szavam hozzád, Õrizd meg örökké, ahelyett, hogy visszahoznád! Nem így akartam, hogy én menjek, és te itt maradj, Egy élet sem lenne elég, hogy mindent visszaadj. Children of Distance