Hûvös szellő jött. Lement már a nap. Érdemes-e, kell-e még várni rád? Nem felelt senki. Néma volt a táj s könnyezni kezdett sok-sok vadvirág.

Kapcsolódó idézetek

1. A Nap lement. És én még várok, várok. Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok: Szivemre a bánat halk csöppekben csurog. József Attila
2. Olvad az idő, mint a halvány jégvirág, és a tûnő boldogság majd véget ér. Ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn, álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél. Máté Péter
3. A lelkem még dermedt, túl régen tart a tél, Veled meglelhetném mindazt, amit elvesztettem rég. Melegítsd fel a szívem, kérlek fogadd el zálogát, Jöjj el vadvirág, szirmaid szórjad rám. Kopár a világ.
4. Jó reggelt, Tél! Már vártalak. Hajnalban a deres mezőn, este a kopasz fák alatt. A fagy jelezte jöttöd, hogy az őszt a sárba döntöd. A fagy és a félelem, hogy fény nélkül mi lesz velem.
5. Csitt. A nád susog. "Várj egy kicsit". Imádom őt. A szél sivít. Úgy várom. Ám nincs senki itt. Csitt.
6. Mind hiába, mind hiába! Csak egy néma jelt sem adtál; Az én szivem oly meleg volt, 'S te oly hidegen maradtál.
7. Télbe fordult minden, majd a hó esővé vált A könny arcunkon mély árkokat vájt S a lány, kit szerettem, elfáradt mellettem Remélem nem túl késő még Adja az ég.
8. Várlak... és nem jössz szólítalak... és nem felelsz kereslek... és nem talállak önmagam sötétje fedi a tájat - várlak... várlak... várlak...
9. Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyûlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél. Dés László
10. Elaludni készül a nyár, Ködök lusta fellege száll, Hûvösebb az éjszaka már. Vigyázz rám! Dés László