Ha a bölcselők szerint a gonoszság a jóságnak folyománya, a boldogságból is fakadhat bánat. Ahogyan a múlt emlékei feloldják a ma fájdalmait vagy gyötrelmeit, amik lehetséges, hogy az extatikus gyönyörben gyökereznek.

Kapcsolódó idézetek

1. Fájdalom vagy élvezet, öröm vagy szenvedés, gyötrelem vagy mámor, egyedül benned történik. Emberi butaság, hogy mindig a külvilágból akarjuk kisajtolni az örömünket. Ösztönözheti és kiválthatja a külvilág, de az igazi dolgok mindig belülről fakadnak. Sadhguru
2. Boldogságunkhoz talán nem csak az járul hozzá, mi mindenre emlékszünk, hanem az is, hogy mit felejtettünk el. A túl sok múlt bénító hatású lehet. Szeretnénk megőrizni a szép emlékeinket, de arra is vágyunk, hogy a múlt szorítása elengedjen bennünket, hogy a jelenben tudjunk élni, és tervezgetni tudjuk a jövőnket. Meik Wiking
3. Ez a hitünk ellentmondása: az öröm a bánatból fakad, és a halálból élet születik. A gyász pedig az út, amely egyikből a másikba vezet. Walter Wangerin
4. A végletes jó és a végletes rossz érzések (...) szinte törvényszerûen hozzák felszínre a lélek legmélyéről a múlt elsüllyedt és elfelejtett hajóroncsait. Jót, rosszat egyaránt. Nem ritka, hogy a túl nagy jólétben, örömben mást se csinálunk, csak a múltban elkövetett bûneinken rágódunk. És arra is van példa, hogy a lét legsötétebb pillanataiban határtalan vidámság lep meg minket, visszaröhögjük magunkat a gyermeki ártatlanságba. Cserna-Szabó András
5. Olykor a jelen boldogsága is fájdalmas, mert megmutatja a múltunk gyötrelmét. Borsa Brown
6. Sírhatunk bánatunkban, de a boldogságtól is. Nevetünk jókedvünkben, de olykor szánalmas dolgokon is. A szépség elszomorít, mert mulandó. Jostein Gaarder
7. Örülök, hogy van miért szomorkodni, mert ettől élhetek igazán, tudod? Ettől lehetek ember, hiszen csak úgy lehetek igazán szomorú, ha előtte igazán boldog voltam. A jó és rossz együtt jár.
8. Egyesek érzelmességgel és jótékonysággal igyekeznek elhallgattatni lelkiismeretfurdalásukat, mások pedig azzal, hogy gonoszságukban gyönyörködnek, mint az előbbiek jóságukban. Szerb Antal
9. A szenvedő búbánatát elpanaszolni, az örvendező a környezet arcára is vidám mosolyt deríteni vágyakozik; a jólelkû ember mások javítására, a vásott szívû pedig megrontásukra törekszik; a képzett elméjû, értelmes ember a felvilágosodást, a korlátolt eszû, tudatlan ellenben a sötétséget óhajtja terjeszteni a maga körében. Greguss Gyula
10. Úgy a boldogság, mint a boldogtalanság forrása, sőt bizonyos mértékig a szerencséé is bennünk magunkban van.