Ha a halál elkerülhetetlen, és minden tettünk, teljes naprendszerünk megsemmisül egyszer, ha a világ ennyire esetleges (akár máshogy is alakulhatott volna az élet), ha a világot és benne az embert mi magunk teremtjük, akkor az életnek milyen önmagán túlmutató értelme lehet?

Kapcsolódó idézetek

1. A halál abszurditása, a halál tökéletes értelmetlensége csak akkor győzhető le, ha van valami az ember létezésén túl. Valami, ami az egyéni élet elkerülhetetlen végessége, megtörése, megsemmisülése ellenére is értelmessé teszi ezt az életet. Egy tágabb keret, amelyen belül értelme, célja, feladata, haszna van a véges emberi életnek. Hankiss Elemér
2. Az élet (az emberi életet is beleértve) véletlenszerû eseményekből keletkezett; véges lények vagyunk; és bármennyire is szeretnénk, önmagunkon kívül senki másra nem számíthatunk, senki sem véd meg bennünket vagy bírálja el a viselkedésünket, senki más nem ad értelmes életcélt. Nincs predesztináció, mi döntünk arról, hogyan éljük a lehető legboldogabb, legteljesebb és legértelmesebb életet. Irvin David Yalom
3. Ha érdemesen éltünk és jól haltunk meg, akkor a végén teljesen és véglegesen magunkba zárjuk a történetünket, amelyet már nem lehet folytatni, amelyben már minden a helyén van. Kerek egész, olyan, amelyre elmondhatjuk, hogy érdekes, szép történet, érdemes volt megélni. Történetünk egy darabig még befolyásolhatja a világot, de lassan nyoma vész, és a bizonyosság, hogy voltunk, belénk záródik örökre. De megadatott nekünk ez a bizonyosság. Történetünk hordozza ezt. Ez az életünk értelme. Csányi Vilmos
4. Hogy hibázunk, az természetes. Ha azonban anélkül halunk meg, hogy értelmet adnánk ezeknek az elrontott dolgoknak és megpróbálnánk felfogni, értékelni őket, akkor maga az élet tényleg teljesen hiábavalóvá válik. Susanna Tamaro
5. A világon mindent meg lehet ismételni, mindent el lehet halasztani. Mindent, kivéve a váratlanul és könyörtelenül érkező halált. Salvador Dalí
6. Lehetetlen, hogy a világmindenség ura csak azért adott volna életet, hogy megint megsemmisítse. Minden, ami van, van valamiért. Hogy a formák változnak folytonosan, azt is látjuk. Tehát mink is valamiért vagyunk a világon, s változton változunk. Miért ne lehetne a halál is csak változás, utolsó e földön, de nem utolsó a nagy mindenségben? Gárdonyi Géza
7. Mi magunk vagyunk a világ, melyet teremtettünk, és amikor megszûnünk létezni, velünk megszûnik a velünk megteremtett világ is; és akik tudják, hogy a saját világuk utolsó napjait élik, azoknak a halál egészen más. Minden valóság elpusztulása olyasmi, amihez semmilyen beletörődés nem elég.
8. Minden embernek van legalább egy oka arra, hogy eldobja az életét. És nem könnyû szembesülni a semmivel. De még nehezebb együtt élni a fájdalom démonával. Mindenkinek kötelessége a legjobbat kihozni abból, ami neki adatott, mert az élet értelme éppen az élet. Létezni, mindennek ellenére. Érezni, nézni, együttmûködni. Örülni. Nincs más esélyünk, nincs másik életünk.
9. Sokszor azt gondoljuk, hogy életről és halálról odafent, a fejünk felett döntenek, elhisszük, hogy az egyén súlytalan. Ha így teszünk, éppen emberlétünk teremtő erejét vitatjuk el önmagunktól, azt a lehetőséget, hogy mi magunk alakítsuk életünk menetét.
10. A halál elkerülhetetlen biológiai esemény, alig tudunk valamit igazítani rajta, de az ember élete nem csak biológia, hanem szellem, kultúra, tudás, felismerések, tanítás, írás, példamutatás, méltóság. Ezek mind fontosabbak, mint a halál. Ezek segítenek, hogy sok szálon keresztül beépüljünk a társadalomba; ha sikerül, ha elfogadnak, élünk tovább egy magasabb létsíkon. Olvassák mûveinket, beszélik történeteinket, hivatkoznak ránk, együtt vagyunk a minket ismerőkkel évszázadokig. Csányi Vilmos