Ha a testünk nem is tud, szellemiségünk még belevésheti mementóját a Maradandóság sziklájába, amit itt a Földön emlékezetnek hívnak...

Kapcsolódó idézetek

1. Az emlékezet mint hely, oszlopsor, párkányzat, oszlopcsarnok. Elménkben lakozó testünkkel mintha bejárnánk egy belső teret, egyik helyről a másikra sétálunk, járás közben a lépteink koppannak, haladunk egyik helyről a másikra. Paul Auster
2. Az emlékezet. Az az életünk egyetlen mércéje. Ha nem emlékeznek ránk, az olyan, mintha nem is léteztünk volna. Miután meghalunk és örökre elfelejtenek, mondhatjuk, hogy talán meg sem történt az életünk. A boldogság és a bánat mind semmivé foszlik. És szeretnénk azt hinni, hogy ha nyomot hagyunk a világban, ha beírjuk a nevünket a történelembe, és minden eljövendő nemzedék hall majd rólunk, ha adunk valamit a világnak, ha a belünket is kidolgozzuk, vagy ha valami igazán különlegeset csinálunk - akár negatív értelemben is -, akkor halhatatlanná válhatunk.
3. Az emlékezés kertjeiben nincsenek sírok, csak sírkövek; csak az emlékeink és az emlékek emlékei. És amíg egyetlen ember is emlékszik ránk, tovább élünk. Legalábbis ezt hisszük.
4. Hiába hal meg valaki, ha tovább él az ember emlékezetében. Agatha Christie
5. Bár a lélek nem helyhez kötött, mégis a testnek nevezett ujjlenyomatban lakozik. Deepak Chopra
6. Az idő homokját nem lehet megállítani. Az évek telnek, akár akarjuk, akár nem... de emlékezhetünk. Ami elveszett, az tovább élhet az emlékezetünkben. Amit hallotok, az lehet tökéletlen és töredékes, mégis kincs, ami nélkületek nem létezik. Christopher Paolini
7. A testünk, melyben létezünk, a földből származik, ahogy minden olyan dolog is, amit megeszünk, megiszunk vagy belélegzünk, és végül mindezek a földbe is térnek vissza. Azt pedig, hogy mit tesznek az istenek a bennünk lakozó szikrával, senki nem tudhatja. Tad Williams
8. A halottaink a síron túl is szólnak hozzánk, ezt nevezzük lelkiismeretnek.
9. Lelkünknek az a része, amely a testtel azonosította magát, az Időben él: pusztuló sejtjeink, ráncosodó bőrünk, ránk vénülő testünk a mulandóság keserûségét ülteti belénk: jövőnk az elkerülhetetlen halált hozza, minden vágyunk, törekvésünk csődjét. Müller Péter
10. Miért van emlékezetünk? Azért, hogy tudjuk, kik vagyunk, hol lakunk, vagy azért, hogy halálunk után is tovább éljünk a szeretteink emlékezetében? Sara Crowe