Ha beláthatnánk ellenségeink lelkébe, annyi szomorúságot és szenvedést találnánk, hogy megenyhülnénk irányukban.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor a lelkünket sebzik meg, akkor meginoghat a biztonságérzetünk, az elismerés és az összetartozás iránti vágyunk, az önazonosságunk és az emberi önbecsülésünk.
2. A sérelmekhez és az ellenséges érzésekhez való ragaszkodással magunknak okozunk szenvedést.
3. Ha gyûlöljük ellenségeinket, hatalmat adunk nekik - hatalmat álmunk, étvágyunk és boldogságunk felett. Táncra perdülnének örömükben, ha tudnák, mennyire nyomasztanak minket. Gyûlöletünk csöppet sem árt nekik, de saját nappalainkat és éjjeleinket pokollá teszi. Dale Carnegie
4. Ha szigorúbban ítélnénk meg barátainkat, nem látnánk őket annyira megvetendőnek, amikor ellenségünkké válnak. Jules Renard
5. Barátaink őszintének mondják magukat, ellenségeink valóban azok; ezért kellene, hogy korholásukat keserû orvosságul, önismeretünk javára fordítsuk. Arthur Schopenhauer
6. Könnyû a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes. Lucy Maud Montgomery
7. Könnyû gyászolni az olyan életeket, amelyeket nem élünk. Könnyû arra vágyni, bárcsak más képességeinket fejlesztettük volna, bárcsak más ajánlatokra bólintottunk volna rá. Könnyû arra vágyni, bárcsak keményebben dolgoztunk volna, bárcsak jobban szerettünk volna, bárcsak jobban bántunk volna a pénzzel, bárcsak népszerûbbek lettünk volna, bárcsak maradtunk volna az együttesben, bárcsak Ausztráliába költöztünk volna, bárcsak igent mondtunk volna egy kávémeghívásra vagy többet jógáztunk volna. Könnyû sajnálni az elszalasztott barátságokat, munkalehetőségeket, házassági ajánlatokat és meg nem született gyermekeket. Könnyû mások szemüvegén át nézni magunkat, és arra vágyni, bárcsak számtalan, általuk elvárt kaleidoszkopikus verziónk mindegyike lehetnénk. Könnyû bánkódni, és folyamatosan bánkódni a végtelenségig, míg aztán elfogy az időnk. Ám a valódi baj nem a nem élt életeken való bánkódás. Hanem a bánkódás maga. A bánkódásba sorvadunk-hervadunk bele, emiatt érezzük úgy, hogy mások és önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk. Matt Haig
8. Minél mélyebbre ás a bánat a lelketekben, annál több örömet tudtok befogadni. Kahlil Gibran
9. Számtalan esetben mi magunk vagyunk a magunk démonjai, akik mesterségesen megduzzasztjuk fájdalmainkat, szenvedéseinket dédelgetjük, és a szomorúságot szomorúságra gyûjtjük.
10. Csak akkor bántanak meg mélyen minket a gonosz szavak, ha valahol a lelkünk mélyén elhisszük, igazuk van. Ha elég magabiztosak vagyunk, akkor csak egy zavaró jel. Laurell Kaye Hamilton