Ugrás a tartalomra
Számtalan esetben mi magunk vagyunk a magunk démonjai, akik mesterségesen megduzzasztjuk fájdalmainkat, szenvedéseinket dédelgetjük, és a szomorúságot szomorúságra gyûjtjük.
Kapcsolódó idézetek
-
A sérelmekhez és az ellenséges érzésekhez való ragaszkodással magunknak okozunk szenvedést.
-
Mindnyájunkban van valami, ami azt akarja, hogy boldogtalanok legyünk. Képzeletbeli problémáinkból emiatt gyakran valódi probléma lesz. Valódi problémáinkat pedig erősen eltúlozzuk miatta.
-
Nagyon gyakran mi kovácsoljuk a béklyókat, amelyek megkötöznek minket. Saját magunk rabjaivá válunk, és nem vesszük észre, hogy bilincseink nincsenek is hozzákötve megszállottságunk tárgyához.
Boris Vallejo
-
A démonok bennünk rejtőznek, és abban a mértékben öltenek testet, valóságot, amennyire képesek vagyunk szembenézni velük.
Sergio Castellitto
-
Szívesen rejtőzünk kitalált szavak mögé, amikor a valódi szavak bántanak bennünket.
Stephen King
-
Néha azokkal vagyunk a legkegyetlenebbek, akik saját magunkra emlékeztetnek bennünket.
Cassandra Clare
-
Tragédia ez a mi életünk. Megcsaljuk a környezetünket, megcsaljuk magunkat - s azután még boldogtalanabbak vagyunk.
Ady Endre
-
Boldogságunk nem csekély részben önmagunktól függ, s boldogtalanságunkat többször okozzák önhibáink, mint mások gonoszsága.
Deák Ferenc
-
Undorodásaink tesznek egyedivé; szomorúságunkról kapjuk a nevünket; veszteségeink tesznek énünk birtokosaivá. Csak kudarcaink összege révén vagyunk önmagunk.
Emil M. Cioran
-
Minden emberi öröm szegény, van bennünk valaki, aki olykor keserû szánalmat olt belénk önmagunk iránt.
Ivan Alekszejevics Bunyin