Ha egyszer csöndes, fenyves életembe nagy lelki harcok fergetegje jő, tudom: gyöngébb leszek, mint ez a vén, zuzmó-szakállú aszkéta-fenyő.

Kapcsolódó idézetek

1. Lassan aforizompacsirta leszek. Balla D. Károly
2. Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon. Félelmetesek a viharok s én romló törzsû fa vagyok. Áprily Lajos
3. Túlságosan is szeszélyes, hangulatember vagyok! Nincs már bennem szenvedély, és úgy emlékszem, jobb kiégni, mint elenyészni. Kurt Cobain
4. Az élet rákényszerít bennünket arra, hogy feldíszítsük a gondolatainkat, mint egy karácsonyfát, s közben megfeledkezünk arról, hogy a fenyő díszek nélkül a legszebb!
5. A nyírfák zizegő levelénél is nagyobb, növényi érzékenységgel érzem, hogy kósza, csapodár szélként elszállnak felettem az évek... Csak mûveket, magyar verseket tudok szembeszegezni a múlandó Időnek. Talán egy-két strófa fennmarad hányatott, nyugtalan életem után. Keszei István
6. Életem olyan kicsinyes, hogy viszketek tőle, mint egy túl szûk gyapjúpulóvertől. Gayle Forman
7. Öreg fejjel bátran mondhatom, hogy az élet nem olyan könnyû, mint a lepke szárnya, és sajnos - sok esetben - nem is olyan szép.
8. Gyertyaláng-életem könnyû széltől megremeg, de amit lehet, megteszek, áldozattá így leszek!
9. Nem is találkoztam olyan pályatárssal, aki elitta volna a tehetségét, ahogyan mondani szokás, az agyát. Legfönnebb azt a nem kevésbé fontos készségét, hogy kezelje, becsülettel bánni is tudjon vele. Veszendőbe rendszerint a személyiség megy, amikor lassanként megváltozik, külsőre-belsőre átalakul egy régi barát: ő az, akinek újabban a homloka mindig egy kicsit nyirkos, aki egy kicsit fésületlen és gyûrött, nikotinos a körme, egy kicsit "illatos", és tekintete előtt, mint a nyári forró úttest fölött a levegő, a bizonytalanság lila párái remegnek. És egy kicsit már megbízhatatlan, kicsit hazudós, tudja ezt ő is, emiatt bûntudat molesztálja, mulasztásai nyomasztják, magyarázkodik, füllentései készségesen bevonulnak az életrajzába, végül már nem is bír szabadulni a mámorban keletkezett világ kellékeitől. Bodor Ádám
10. Ne bántsatok, ha most rossz vagyok, Ha most kicsit halkabban élek. Halkabban élnek a felhők is, Meg a halottak, meg a rétek. (...) Nagycsöndû, komoly kisértet kisér S hová lépek, kibú a föld alól - Az árnyékom, mely mindenütt követ S találkozunk is egyszer valahol. József Attila