Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Próbálgatom, tanulgatom, hogy ne szeresselek nagyon. Félelmetesek a viharok s én romló törzsû fa vagyok.

Áprily Lajos
🍁 Október 🔮 Jövőkép
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó, Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó; Nem vagyok én az örömnek rózsája, De vagyok a szomorúság gyászfája. Petőfi Sándor
  2. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
  3. Nem vagyok több széthulló anyagnál, Az enyészet durván rám tipor; Elmúlok, ha napjaim lejárnak S lesz belőlem egy maroknyi por. Ábrányi Emil (ifj.)
  4. Most érzem, hogy sorsom a hazámnak sorsa, mint fához a levél, hulltomig kapcsolva, mert nem madár vagyok, hanem csak falevél, mely ha fája kidölt sokáig ő sem él. Babits Mihály
  5. Félek, hogy nem nagyon foglak szeretni és félek, hogy te ettől majd talán még jobban, aztán majd taníthatsz folyton szeretni, de nem jól, hogy lehessek még hozzád méltatlan. Nyerges Gábor Ádám
  6. Sohse kivánkoztam nagy erdőket nyírni, Fájásokat fájón, fájlalva lebírni, De szeretek olykor s manapságig írni S fájó fájdalmamat imigyen kisírni. Ady Endre
  7. Fának születtem. Állva élek. Nem voltam szeszélye a szélnek. Levél vagy? Azt kell megtanulni. Nem szabad, csak fölfelé hullni.
  8. Szívódik belém némaság. Felnő magányom, mint a fák. Serfőző Simon
  9. Azon törtem a fejem, miért van az, hogy akadnak emberek, akik a megpróbáltatásoktól keserûvé és megtörtté válnak, mások viszont erősebben és együttérzéssel telve keverednek ki a nehéz helyzetekből. Egyszer azt olvastam, hogy ugyanaz a szellő, amely bizonyos lángokat kiolt, másokat még nagyobb erőre szít. Még mindig nem tudom, én miféle láng vagyok. Richard Paul Evans
  10. Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én ugy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem - meghalok. József Attila
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat