Ugrás a tartalomra
Ha felnőtt módjára akarok viselkedni, akkor a nagyvilágban élőkről vegyek példát? Vagy a családomban élőkről? Mert ha a családomban élőkről, akkor az nem lesz túl nehéz.
Kapcsolódó idézetek
-
Sokkal könnyebb boldogulni a világban, ha el tudod fogadni más normáit. Nem csak azt fogadod el természetesnek, ami a közvetlen környezeted, legyen az a szülő, család, vagy akár az országod.
-
Nem hiszem, hogy bárkit is helyes lenne mindenben példaképnek tekinteni. Önmagunk személyiségének megalapozásához és fejlesztéséhez célravezetőbbnek tartom, ha saját, belső értékeinkre és adottságainkra támaszkodva vágunk neki a nagybetûs Életnek.
Reményik László
-
Számomra a felnőttség azt jelenti: készen állsz vállalni a felelősséget saját helyzetedért és tetteidért. Ha saját életemért, helyzetemért és körülményeimért vállalom a felelősséget, megtanulhatom, hogy nem annyira (de)formáló tényezőkként, mint inkább tanulnivalókként fogadjam el azokat. Minden, amit az élet elém hoz, tananyag lehet számomra.
Nem mindig tudom saját magam meghatározni, mit hoz elém az élet, és mivel kerülök szembe; azt viszont megválaszthatom, hogy egy adott helyzetben maradok-e, vagy továbblépek. Ha pedig néhány esetben mégsem dönthetek magam arról, hogy maradok-e, vagy továbblépek, akkor még mindig választhatok aközött, hogy folytonosan szembeszegülök-e a helyzettel, vagy elfogadom és tanulok belőle. Te is választhatsz, hogy gyermekként vagy felnőttként akarod-e élni az életed.
-
Én attól vagyok felnőtt, attól lehetek egy családnak a családfője teljes joggal, hogy elfogadok dolgokat, elengedek dolgokat, túlteszem magam a saját sértettségemen, hiszen van egy fontosabb feladat.
-
Van, amiről nem könnyen szólal meg az ember. Nyilván a felnőttek világában sincs ez másképp.
Szabó Magda
-
Hiába mondjuk csemetéinknek, hogy legyenek becsületesek, őszinték, ha azt látják, hogy kapcsolatainkban mi nem olyanok vagyunk. Nincs az a prédikáció, amely képes lenne helyettesíteni egy jól végzett, mintaadó cselekedetet. A megfelelő viselkedési szabályok az olyan családokban sajátíthatóak el, amelyeknek van családi élete, amelyekben terveznek, szerveznek eseményeket, játszanak, ünnepelnek, beavatják a gyermekeket a felnőttek életébe, vagyis ahol elegendő tere van annak, hogy a család felnőtt tagjaitól megtanulható szabályok megmutatkozzanak és elsajátíthatóak legyenek.
Csányi Vilmos
-
Hiába alakítunk ki otthon egy bizonyos légkört, ha a gyereknevelést valójában kénytelenek vagyunk megosztani a gyerekek barátainak a szüleivel - márpedig nem biztos, hogy éppen ezeket a felnőtteket választottuk volna a gyerekeknek példaképként.
-
Ha nekem családom van gyerekkoromban, akkor én most nem ilyen vagyok, amilyen. Ez gyakran megfordul a fejemben. Mert hiszen akármilyen rossz is a családban, mégiscsak a szüleivel él az ember, nem idegenekkel, nem ellenségekkel.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
-
Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk és megtanulnunk lemondani a vágyainkról, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyû feladat, és az évek múlásával sokaknak ez a teher már-már elviselhetetlenné válik, de azért igyekszünk helyesen cselekedni és jót tenni nem csak magunkkal, hanem azokkal is, akiket szeretünk.
-
Nálam igazából a család az, amiről beszélhetek, és nem csak a vér szerinti kötelékről van szó, hanem annál sokkal nagyobb dologról. A családot azok az emberek alkotják, akiket beengedsz az életedbe. A család az, ami támogat és átsegít dolgokon. Õk azok, akikkel igazán törődsz.