Ha kapcsolatban vagyunk embertársainkkal, ha szeretünk vagy gyûlölünk, megnyilvánulunk. Tudatos és tudattalan oldalunk is a felszínre tör. Ebben a bőrünk egy mindig látható felület. Sok mindent elárul rólunk: elpirul, elsápad, lúdbőrös lesz vagy verejtékezik. Olyan manipulációkkal, mint a smink, a tetoválás, a piercing vagy a botox, a ráncfeltöltés és a plasztikai sebészet, megváltoztatjuk bőrünk természetes közlendőit.

Kapcsolódó idézetek

1. A bőrünk minden életszakaszban más és más feladatot lát el, és másképp is néz ki. Az évek során begyûjti azokat a nyomokat, amelyeket életünk, mint valami festővászonra, a bőrünkre fest. Bőrünk sok mindenről mesél.
2. A tetoválások közlik azt, ami kikívánkozik belőlünk. Vagy elrejtenek olyasmit, amihez másoknak semmi közük.
3. Bőrünk sokkal több annál, mintsem hogy csupán a testünket bontó csomagolópapírként tekinthetnénk rá, mivel valójában a külvilággal szembeni védvonalként szolgál. Kipárnázza testünket, megtartja a testfolyadékokat, szabályozza testhőmérsékletünket, védelmez bennünket a betegségektől és eltávolít bizonyos bomlástermékeket. Sûrûn behálózzák az idegvégződések, ennek köszönhetően érzékeljük a minket körülvevő világot, és tudunk is reagálni rá.
4. A bőr a lélek tükre, a képernyő, amelyen láthatóvá válnak a bensőnk, a tudattalanunk történetei. Jó bûnügyi technikusok módjára megszállottan közvetett bizonyítékok után kutatunk a bőrön. A nyomok néha mélyen bevezetnek minket a test belsejébe. Hirtelen felfedezzük, hogy a bőr elmeséli, ha a lélek hiányt szenved valamiben, beszámol stresszről, a lelki egyensúly hiányáról, vagy a szerveinkről és táplálkozási szokásainkról.
5. Igaz, hogy az érzelmeink a bensőnkben zajlanak, de kívülről is látszanak. Akárhogyan próbáljuk is palástolni, előbb-utóbb felszínre bukkannak - és ez befolyásolja, hogy mások hogyan reagálnak szavainkra és tetteinkre. Daniel H. Pink
6. Bőrünkön sokszor közvetlenül láthatóvá válnak lelki életünk tünetei.
7. Bármilyen áldozatot meghozunk, hogy elnyûtt arcunknak és testünknek örök frissességet kölcsönözzünk, és eltöröljünk minden, az elkerülhetetlen sorsunkra emlékeztető jelet. (...) Szeretnénk, ha az évek fokozatos múlásával egy fiatalabb és üdébb arc nézne vissza ránk a tükörből. Arról álmodozunk, hogy képesek leszünk lassított felvételben visszafelé lejátszani életünk filmjét. Így aztán nyugtalanító külsejû egyének mászkálnak közöttünk: az öregedés jegyeinek elrejtése érdekében maguknál az eltitkolandó ráncoknál és szépséghibáknál is rémesebb eszközökkel álcázzák azokat. Guido Tonelli
8. Személyes történeteinknek mindnyájan megbízhatatlan elbeszélői vagyunk. Megszerkesztjük. Módosítjuk az igazságot. Önmagunknak egy kicsinosított változatát próbáljuk mutatni a világ felé, akár egy randevúpartnernek, egy főnöknek vagy a gyerekeinknek akarunk imponálni. Retusálunk és fényezünk. Felhasználjuk, ma jobban, mint valaha, a közösségi oldalak hatalmát, hogy egy kiállításra alkalmas képet alkossunk az életünkről. Kiválasztjuk a fényképeket, amelyeket a "barátaink" látni fognak, teremtünk magunknak egy világot, és a saját szûrőinken keresztül mutatjuk be. És tökéletesnek, boldognak, áldottnak tüntethetjük fel magunkat azok előtt, akik kívülről tekintenek ránk. De mindnyájan tudjuk, hogy senkinek sem tökéletes az élete. Kaira Rouda
9. Könnyen összekeverhetjük a mások felé mutatott arcunkat a valódival, különösen egy olyan világban, ahol a média tudatosan igyekszik elkenni a kettő közötti különbséget. Ryan Holiday
10. Minden ember egyéniségünknek mindig ugyanazt a részét bontakoztatja ki, valahányszor hozzánk ér, és többnyire azt, amit leplezni szerettünk volna. Fájdalommal nézzük, mint készíti a szeretett lény szemünk láttára a képünket, mint törli el legértékesebb erényeinket, mint állítja éles fénybe a hibát, a nevetségest, a bûnt. Francois Mauriac