Ha kiderülne, hogy csupán öt percünk maradt mindannak a közlésére, amit feltétlenül el akartunk mondani, mindegyik fülke foglalt lenne olyan telefonálókkal, akik arról beszélnek a hívott félnek, mennyire szeretik.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha mindenki csak akkor beszélne, ha mondanivalója van, akkor az emberi nem igen hamar elfelejtene beszélni. William Somerset Maugham
2. Ha csakugyan azt nevezzük szerelemnek, amikor elvesztegetjük időnket, örömeinket, egész életünket, és nem bírunk élni, amíg miénk nem lesz a szeretett lény, akkor bizony én fülig szerelmes vagyok.
3. Szerettem volna visszatekerni az időt, visszahozni a boldogság drága pillanatait, mert ha tudtam volna, hogy véget érnek, jobban megbecsültem volna őket. De hát ilyen az élet, gondolom. Mindig egy fél másodperccel lemaradunk, és egy szóval kevesebbet mondunk, mint amire szükség lenne.
4. Ha az idő lenne a mindenem, Az egészet csakis rád pazarolnám, Minden egyes nap visszatekerném, Ez az, amire egy széttört szív képes, Unom már, hogy csak a semminek beszélek, Melynek a csendje tart ébren. James Blunt
5. Az élet rövid, és úgy kell élnünk, hogy minden perc számítson. Minél több időt kell együtt töltenünk azokkal, akiket nagyon szeretünk. Közel kell tartanunk magunkhoz őket.
6. Veled öt perc többet ér, mint több óra sok emberrel.
7. Amikor az ember szeretne valakit felhívni, de fél megtenni, akkor tûnik csak fel, mennyire sok telefonkészüléket lehet mindenhol találni.
8. Még nem jött el az ideje. Még nem. De már nem tûnt lehetetlennek, hogy egy napon valamelyikünk telefonál, és a másik alig várja ezt a pillanatot.
9. - Honnan tudja az ember, hogy szerelmes? (...) - Elmondom neked. Ha napi fél órát beszélgetsz vele, akkor szerelmes vagy. - És ha egy órán át beszélgetsz vele? - Akkor fülig szerelmes vagy. - Aztán ha már nem beszélgettek, ez azt jelenti, hogy összeházasodtatok.
10. Életünk során jó néhány emberrel kerülhetünk "kedvelem" vagy akár "szeretem" viszonyba, de igazán közeli kapcsolatot aránylag kevesekkel alakítunk ki. A logikus és egyszerû magyarázatom erre az, hogy az időnk behatárolt. És mert az életünk véges, nincs vesztegetni való időnk.