Ha lesz ezer év múlva emberiség, akkor szerintem teljes mértékben gamifikáción alapul majd. A termelést és a kulimunkát nyilván robotok végzik, és az ember szerepe az lesz, hogy fogyasztóként mûködésben tartsa a társadalmat, aminek a játék alapvetően része lesz. Illetve azt a munkát, amit emberek végeznek, azt a játék kedvéért fogják végezni.

Kapcsolódó idézetek

1. A játék az lesz a 21. századnak, ami a munka volt legalább háromszáz évig az ipari társadalomnak: a megismerés és az értékteremtés domináns módja.
2. Gondolkozzanak el rajta, hány esetben helyettesítette már az emberi munkaerőt az automatizáció és a gépesítés! Eleinte csak hatékonyabb módon lehet végezni bizonyos feladatokat, utána egész szakmák válnak feleslegessé, majd hamarosan teljes szektorokban lesz szükség nagyságrendekkel kevesebb emberre, aki elvégzi a munkát. Az elkövetkezendő évtizedekben (...) az MI-rendszerek nagyrészt ugyanígy fogják átvenni az "intellektuális betanított munkások" szerepét, és ez mindenképpen jóval azelőtt fog bekövetkezni, hogy robotok helyettesítenék a fizikai dolgozókat. Eddig mindig létrejöttek új szakmák is, amikor a régiek elavultak, de mi lesz, ha az MI egyszerûen azokban is jobban teljesít? Mustafa Suleyman
3. Civilizációnk és hosszú távon persze egész fajunk a végéhez közeledik, és bár a többség nyilván úgy gondolja, hogy száz év múlva még él majd ember ezen a bolygón, és valamilyen formában három-ötszáz év is könnyen elképzelhető, legalábbis bizonyos régiókban, de ezer év? Tízezer? Nevetséges, miért is képzeljük? (...) És ez szabadságot ad nekünk. Vigaszt nyújt. Nincsenek környezeti problémák, nincs éghajlati válság, nem pusztul a Föld. Ami van, vagy volt, az csak egy emlősfaj, amely annyira elszaporodott, hogy végül összeomlást okozott az összes ökoszisztémában, amelytől az élete függött, ezáltal pedig kollektív öngyilkosságot követett el, és persze szomorú, hogy történetesen ehhez a bizonyos fajhoz tartozunk, de ez néhány millió év múlva, kozmikus vagy evolúciós szempontból teljesen lényegtelen lesz. Egyáltalán nem számít. Jens Liljestrand
4. Igen, a játék minden bizonnyal egyike azoknak az ősi, alapvető erőknek, amelyek létrehozták az emberi civilizációt. De nem valószínû, hogy korábbról való, mint maga a civilizáció. Lehet valami közös a játék és az emberiség "archetipikus tevékenységei" között, de (...) ez nem jelenti azt, hogy a játék "áthat" minden emberi tevékenységet. És végül, szép és felemelő aforizma azt mondani: "minden játék" - ahelyett, hogy azt ismételgetnénk keserû lemondással: "minden hiúság". De nem igaz. Mert nem minden játék. Hankiss Elemér
5. A munka egyre inkább kitüntetés. Ha kétszáz év múlva lesz emberiség, azért fognak versengeni, hogy a szakmát, amit évek küzdelmével tanultak ki, gyakorolhassák. Csányi Vilmos
6. A gyerek a jövő emberanyaga. A jövő a léglökéses gépek és az elektronikus agyak kora lesz. A specialisták és szakemberek egész hadserege szükséges, hogy a rengeteg gépet kiszolgálják. Michael Ende
7. Bármit tartogasson is a jövő, bármilyen döbbenetes változások jöjjenek is a jövő évben, a jövő évtizedben vagy a jövő évszázadban, mi valószínûleg nagyjából ugyanazt tesszük majd. Másokat hibáztatunk a bajainkért, bonyolult fantáziavilágot építünk, hogy ne kelljen szembenézni bûneinkkel.
8. A munka a robottól abban különbözik, hogy személyes értelme van. Akkor is örülök, hogy megcsinálhatom, amikor fáradsággal jár. Nem tudják megparancsolni; megteszi az ember, ha nem parancsolják is. Belső parancs. Nevezzük a nevén: játék. Kornis Mihály
9. Maguk az emberek - szellemi és fizikai képességeik egyaránt - genetikai beavatkozással, a génmódosítások és a kiborg technológiák alkalmazásával megváltoztathatók lesznek. Ez alapvetően új helyzetet teremt. Amikor megcsodáljuk az ókori irodalom és képzőmûvészet fennmaradt alkotásait, a több ezer éves időbeli távolság ellenére azonosulni tudunk az akkor élt mûvészekkel és civilizációikkal. Abban viszont egészen biztosak lehetünk, hogy a néhány évszázad múlva domináló intelligens faj a legcsekélyebb érzelmi azonosságot sem mutatja majd velünk - jóllehet racionálisan megértik viselkedésünket. Martin Rees
10. A legtöbb ember egy szakma, a legtöbb ember egész nap baromságokkal foglalkozik, a legtöbb ember egy munkahely. Bemegyünk, kijövünk, robotokként viselkedünk, amennyiben rendesek vagyunk. Aki pedig nem rendes, az sem tudott ember maradni. Ez a világ bedarálja az embereket, nincs esély a kibontakozásra. Ez a világ egy őrült kombájn, kattog a világ, gépiesedik. Hazai Attila