Most ülök a tetőtornácon, mint egy fagyott vízköpő, s kíváncsi vagyok, ma fog-e a Nap végleg kialudni, magával rántva a világot a pusztulásba.

Kapcsolódó idézetek

1. Tûznél ülök, s elgondolom, milyen lesz a világ, ha jön a tél, amelynek én nem látom már tavaszát. John Ronald Reuel Tolkien
2. Magam után húzom magam, mint egy csapzott esőköpenyt a földön. Nemes Nagy Ágnes
3. Nyújtózkodik a zúzmara, megdermed az idő. Elcsitul a jelen, és megnémul a jövő. Csak üldögélek tétlenül, lekapcsolom magam. Bámulok a semmibe, így minden rendbe’ van. Likó Marcell
4. Komor ég alatt üldögélek, mint hajléktalan a híd alatt. Mindentől fölmentem magamat, mert nem lesz utolsó ítélet. József Attila
5. A világ egy zuhanó tégla, s mi alatta állunk. Bödőcs Tibor
6. Üres napok. Ülök a félhomályban. Elfog a melankólia és megalkuszom a mulandósággal. Faludy György
7. Unom, gyûlölöm a nap sugarát, Dőlne már romba az egész világ! William Shakespeare
8. Az emberek csukott szemmel utaznak a reménytelenségbe, én meg kibámulok az ablakon, és arról ábrándozom, hogy valaki felemeli ennek a mocskos szerelvénynek a tetejét, kiemel innen, és elvisz messzire, ahol megszûnik ez az életem, és elkezdődik egy másik, ami sokkal, de sokkal jobb ennél. Szentesi Éva
9. Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek. Bikini
10. Ülök csendben, elmerengve nézek, holnaptól új erővel dübörög az élet.