Ha majd az ősz összegyûjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem?

Kapcsolódó idézetek

1. Eljött az ősz, takard be szívem valamivel, egy fa árnyékával, vagy inkább a tieddel. Nichita Stanescu
2. Egyszer majd szép lesz minden, a telet s az őszi félelmet, hidd el, szerelmünk levetkőzi. Kányádi Sándor
3. Keresek, nálamnál egy szomorúbb lelket, Vigaszt mondok neki, - ha hallgat a szóra, Tán az én szivem is megvigasztalódna? Czóbel Minka
4. Napfényben, jómódban minden csupa virág, de eljönnek a borús napok, eljön a gyász novembere, mikor egyszerre kihûl az ember szíve és otthona, bizony félelmesen ki tud hûlni a szellem tiszta, vigasztaló fénye híján. Charlotte Bronte
5. Szivemben (...) halomra gyûlve a bánat bánatra kövül, míg hûs mosolyú kis közönyök mászkálnak gondjaim körül.
6. Tünődöm olykor, édesem, jobb lesz-e ha már nem leszek? Lesz-e nyaradnak ősze még vidámabb, és virága szebb? Babits Mihály
7. Sok bánat ért, de mindent elviseltem, Melletted élve, téged fogva át, Mint a madár, mely párjához simúlva Könnyebben tûri erdők viharát. (...) Ha lelkem csügged és elszállni vágyik E földről, hol nem szívesen marad; Szerelmed az, mely vissza-vissza térit, Mint tavasz a vándor-madarat. Ábrányi Emil (ifj.)
8. Légy üdvözölve ősz, te föld halála, Borult egeddel üdvözöllek én, E szívhez illik bús napod homálya, S e hervadás a messze föld szinén. Eötvös József
9. Te, kit várnak romlottak és szüzek, Jegyese minden lehullott levélnek! S fogadd el tőlem ezt a levelet, Napsugárral írtam és őszi kékkel, És reménnyel és kétségbeeséssel És benne egész esett-magamat Hozom, s minden nyomorúságomat, S az életem hozom - Fogadj el így, ahogy vagyok Ó Õszöm, békességem, Jézusom! Reményik Sándor
10. Õszi szél, takard be hulló falevéllel, mi majd betakarjuk fájó könnyeinkkel.