Ha valaki hosszabb időn át két arcot visel, egyet a tömeg, a másikat a maga használatára, okvetlenül összezavarodik, és maga se tudja már, hogy melyik az igazi.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember járkál, olyanok között, akiket jól ismer, az arcukba néz - és az arcok egyszer csak megváltoznak - már nem ismerős néz rád - hanem idegen - kegyetlen idegen. Agatha Christie
2. Könnyen összekeverhetjük a mások felé mutatott arcunkat a valódival, különösen egy olyan világban, ahol a média tudatosan igyekszik elkenni a kettő közötti különbséget. Ryan Holiday
3. Az igazság, mihelyt az ember a maga számára alkalmazza, rögtön nem kedvez másoknak. Clément Vautel
4. Kétféle ember van. Az egyiknek árt, ha jobban megismeri az ember. Nagyszerû első benyomás után jön a kiábrándulás. A másiknak viszont használ. Harsányi Zsolt
5. Az ember önmagáról rengeteg mindent elárul úgy, hogy nem is tudja, mit mond. Minél okosabb valaki, annál fejlettebb álarcokat használ, ha nincs meg benne a belső béke. De ezek az álarcok láthatóak, olvasható a mögöttük megbúvó nyomor! Minél inkább takarózik valaki, annál átlátszóbb. Csernus Imre
6. Külső maszkot egyrészt azért viselünk, hogy a külvilág elfogadjon bennünket - másrészt azért, hogy a benső, valóságos lényünket elrejtsük mások elől. (...) A baj az, ha nem tudod, hogy maszkot viselsz. Azt hiszed, ez a te valódi arcod. Müller Péter
7. Az ember világképét könnyen összezavarja, ha huzamosabb ideig szembesül saját mérete és környezete aránytalanságával. Földes András
8. Az ember - ha nem ügyel rá, hogy észre is vegye - önmagának füllent a legtöbbet, és ez vezet el a nyilvánossághoz intézett, a fal adja a másikat hazugságokhoz. Vavyan Fable
9. Tényleg rossz, amikor az ember visszanéz magára, milyen is volt régebben, és észreveszi, hogy két emberré vált: az egyik az benne, amilyennek lennie kéne, a másik meg amilyen igazából. Szilvási Lajos
10. Két nagyon hasonló ember néha, sőt az esetek többségében nehezebben érti meg egymást, mint két különböző. Szilvási Lajos