Ha valaki nagyon, nagyon jó hozzánk, mindig az az érzésünk, hogy egy rózsafa-erdőt kell bokrétába kötnünk neki; egy szál rózsa, két szál rózsa, csak csúfolódás.

Kapcsolódó idézetek

1. A jó ajándék mindig fáj (szívesen megtartanánk, amit más kap tőlünk), de rendszerint csak kicsit. Vagy közepesen. Vámos Miklós
2. Az érzelmekben az a jó, hogy tévútra vezetnek minket. Oscar Wilde
3. Természetesen mindig ott a kísértés, ami azt akarja mondani neked, hogy máshol zöldebb a fû. Ennek ellenére nem kellene veszendőbe mennie olyan értékeknek, mint a hûség, az őszinteség, és annak, hogy kéz a kézben haladtok. Ennek akkor is így kell lennie, ha éppen nem úgy mennek a dolgok - sőt, akkor kell leginkább! Sebastian Vettel
4. Néha a szomszéd fûje sem zöldebb, nekünk pedig ott kell maradnunk, ahová tartozunk. Néha pedig egyszerûen kockáztatnunk kell, majd pedig remélni a legjobbakat.
5. Mindenkiben megvan (...) a kettősség. A jó és a rossz. A múlt és a jövő. Szóval, ha szeretünk valakit, ezt is elfogadjuk.
6. Mindig mindenki úton van valamerre (...). Egyike az ember számtalan fárasztó és értelmetlen tevékenységeinek. Ha gyökereink volnának, mint a fáknak, korántsem lenne annyi lehetőségünk, hogy pokollá tegyük egymás életét. Vagy hogy szeressük egymást.
7. Az emberi boldogság különböző alakjaival többnyire úgy vagyunk, mint bizonyos facsoportokkal, amelyek távolról nézve bámulatosan jól festenek. De ha közeledünk és bemegyünk, ez a szépség eltûnik: nem tudjuk, hová lett; fák között vagyunk: ez az egész. Ezen alapul, hogy oly gyakran irigyeljük mások helyzetét. Arthur Schopenhauer
8. Mindenki cipeli a kötelezettségek és szorongások terhét, és annak ellenére, amit időnként gondolunk, a fû sosem zöldebb máshol. Csak másféle fû, más problémákkal. Erica James
9. Milyen jó is lenne, ha a sorsunk olyan egyenes volna, akár egy bambuszbot... láthatnánk, kinek a kezében van a másik vége. De a sors olyan, akár egy piros fonal. (...) Néha képes összegubancolódni, ezért nem tudjuk úgy szőni sorsunkat, ahogyan azt szeretnénk. Néha pedig el is tud szakadni.
10. Milyen jó dolgunk van, úgy hozzászoktunk a szép, egyszerû dolgokhoz, hogy már nem is vesszük észre, és annyi kétes dolgot követelünk.