Ha valakit börtönbe zárunk, akkor a kilobbanó életet megelőző lassú halál fokozataival ismertetjük meg. Rákényszerítjük a haldoklásra.

Kapcsolódó idézetek

1. A kivégzés azonnal öl, az életfogytiglani börtön pedig lassan. Anton Pavlovics Csehov
2. Erős börtönbe zárnak minket (...) azok a kondíciók, amelyek mentén megtanultunk gondolkodni. Richard Buckminster Fuller
3. Az élet - még az elkerülhetetlen traumájával, fájdalmával, gyászával és szenvedésével és a halállal együtt is - ajándék. Ajándék, amit elszabotálunk, amikor börtönbe zárjuk magunkat: a büntetéstől, a kudarctól és az elhagyatástól való félelmünk; a szégyen és a vád; a felsőbbrendûség és az alacsonyabb rendûség; a hatalom és az irányítás iránti szükség börtönébe. Ha meg akarjuk ünnepelni az élet ajándékát, akkor bármi történik, mindenben meg kell találnunk az ajándékot, még abban is, ami nehéz, amiről azt sem tudjuk, hogyan éljük túl. Edith Eger
4. Az ember belecsöppen az életbe. Megmondják neki a szabályokat, de az első alkalommal, ha valami hibán rajtakapják, végeznek vele. (...) Ezzel számolni kell. Várj sorodra. Előbb vagy utóbb meghalsz te is. Ernest Hemingway
5. Számtalanféle rabságot erőltetünk magunkra: a kapcsolatok, a hiedelmek, a vallás - ez mind-mind börtön. Meghittséget érzel, mert odabent nem fúj viharos szél. Védettnek érzed magad, bár a védelem hamis, mert eljön a halál, és magával ránt a túlvilágra. Osho
6. Nem hagyhatjuk, hogy a félelem csapdába ejtsen bennünket. Ha efféle falak közt élnénk le az életünket, az egyenlő lenne a lassú halállal. Mark Lawrence
7. Tulajdonképpen azért élünk, hogy meghaljunk. Életünknek a halál ad formát és keretet. Keszei István
8. Rövidlátó megoldás egyre több börtönt építeni és egyre hosszabb büntetéseket kiszabni - a problémát ezek csak fokozzák. (...) Ha csak rázárjuk valakire a zárkaajtót, nem teremtünk lehetőséget értelmes tevékenységre vagy képzésre, korlátozzuk a családi kapcsolatokat és a látogatást, és a kiszabadulókat nem segítjük munkalehetőséghez és lakhatáshoz, jóval nehezebben integrálhatók vissza a társadalomba, és nő a visszaesés valószínûsége. Shahed Yousaf
9. Ha továbbra is úgy élünk, mint az elmúlt évtizedekben, (...) ha nem változtatunk az életünkön, a hétköznapjainkon, utolér bennünket a végzet. Saját magunkat öljük meg. Mi vagyunk a bíró, a kivégzőosztag és az, akit kikötöttek a gerendához. És mégis úgy élünk tovább, mintha mi sem lenne természetesebb. Jón Kalman Stefánsson
10. A felnőtt embert börtönbe zárja a tudatossága. Mihelyest csak egyszer is hatásosan beszélt vagy cselekedett, már fogoly, akit százak és százak rokonszenve vagy gyûlölete őriz, s akiknek érzelmeit neki ezentúl mindig fontolóra kell vennie. Ralph Waldo Emerson