Hajam derére tûz a hold ezüstje, Bágyadtan száll egy kémény szőke füstje: Tudom, tudom, a varjak mind belepték Múlt ifjúságom tarlott téli kertjét.

Kapcsolódó idézetek

1. Káprázva ébredek: idegen ágy. Fehér hó lepi szobám padlatát. Fel-nézek: a hold vakítva ragyog. Fejem le-csügged - hazagondolok. Li Taj-po
2. Első fûtés: megperzselt por szaga. Meleg szobából nézem a holdfogyatkozást: ahogy csúszó karéjban lassan fölfalja a terjedő vörös árnyék a csontszín villogást. Rakovszky Zsuzsa
3. Dermedt szívvel állok, csak az ágak ingó dércsipkéje sejlik távol; halk zajával a sikló madárnak száll fölöttem édes ifjúságom. Keresztury Dezső
4. A tó kiszárad, a víz elszivárog, a hold elfogy, homokszemek peregnek. Az én valóságom is elszivárgott. Beney Zsuzsa
5. Heverni valahol egy mezőn. Nyírfák. Fehér, nyári felhők. Az ifjúság kék ege. Mivé lett a kalandos szív? Megölték a lét zordon kalandjai. Erich Maria Remarque
6. Lőpor-szagú ködök lepik a jövendőt és a hazámat. Fehér itt is a nyírfa kérge, pillangó jár a gyöngyvirághoz. S mégis: minden virágharanggal, illattal, színnel, fénnyel, hanggal a régi erdő húz magához. Wass Albert
7. Százszobás menedékház a méhem, benne nyugszik el minden összebújva, tucatszor pusztulok el minden évben, és tizenkétszer támadok fel újra. hajlongnak előttem a fák azért, mert virágzom, míg gyümölcsöt hozok, de minden meg nem fogant magzatért, ha nő a hold, véremmel áldozok. Kiss Judit Ágnes
8. Évek túl hamar szállnak el, Csavargó haja hófehér, Szíve dobban még, szeme tûzben ég, De hívja már az örök pihenés. Lord
9. Együtt kelek a nappal, hajamat fésüli - marja a hegyek felől a szél: ébredő utak között, színes vetések és virágos mákföldek fölött lengetem hajnali szomorúságom. Radnóti Miklós
10. Szavakat hizlalok a panaszkodáshoz haldokló tüzek füstjébe kapaszkodom a szél kabátujjába felkapom árnyékomat hogy a világban ha nem is lehet rend legyen ahogy leoltom a lámpát mintha a szívem sötétülne el nagy a jövés-menés nem tudom kik hagytak magamra.