Hajlott korom mélyén egy jókedvû lármás kisgyerek él De csak te tudod kicsalogatni házából Mint kedves hangok a csigabigát.

Kapcsolódó idézetek

1. Az a kis ember ott belül ugrál, torz fintort vág, nevet; fejedben lakik, agyvelőd az ágya, ablaka szemed. Ha torkod sírás fojtogatja, s keserûséged könnybe gyûl, szemtelen hangján felkacag az a kis ember ott belül. Kálnoky László
2. Ó, az a boldog, irigyleni méltó, kit gyerekek közt ér el a lassú öregkor kicsi háza ölén! Békén ballag a birka nyomán, fia a barival jár - fürdőt is melegít este a hû feleség, Így öregedjem meg, fáradt fejem álljon ezüstben, szapora ajkaimon sorra peregjen a múlt. Albius Tibullus
3. Vannak dolgok, melyeket csak egy bizonyos korban érez magáénak az ember. Ezek között van az a bizonyos kapcsolat a házzal és mindavval, amit az tartalmaz vagy körülötte van. (...) Hirtelen megérted, hogy a Ház és a Kert már nemcsak egy ház vagy egy kert, ahol véletlenül, kényelemből vagy a szépség kedvéért élsz, hanem az a bizonyos Te házad és kerted, hozzád tartoznak, mint ahogy a kagylóhoz tartozik az a puhatestû is, mely benne él. A saját váladékaiddal alakítottad ki ezt a kagylót, röviden benne van a te történeted. Teljesen körülvesz ez a csigaház, s talán még a halál sem tudja őt megszabadítani tőled, és mindazoktól az örömöktől és fájdalmaktól, mit belsejében éltél át. Susanna Tamaro
4. Sötét erdőn leszek kis ház, Mely meleg fénnyel hívogat, Érezd, hogy ha szólok hozzád, Minden szavam simogat. Ismerős Arcok
5. A kamaszkor valóban így néz ki, hogy a gyerek becsukja az ajtót, és azt mondja, hogy "hagyjál békén". Én mindig elmondom a szülőknek, hogy a csukott ajtó mögött egy nagyon szorongó kis lény van, aki másra se vágyik, mint hogy te ne add fel a kopogást azon az ajtón, hogy te akarj kapcsolódni akkor is, hogyha lepattint, hogy valahogy találj hozzá utat.
6. Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát. Sütő András
7. Jó itt. Nincs más, csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én. Szabó Lőrinc
8. S elnézem hosszan, homályos szemmel, Borús káprázat száll le reám. ...Tûnnek az évek... Megöregedtem... Egyedül lakom ócska szobán. S ím néha erős lépés zaja hallik, Jön egy daliás, ifjú legény, - "Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?" - Tip-top! Öregesen járom körül én. S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését Sorra beszéli, kacagva, vígan, - Reszketve, ijedten suttogom én el: - "Csak lassan, Csak lassan, okosan, Peti fiam!" Kaffka Margit
9. Egy régi, elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány. (...) Mintha mindig csak a múlton merengene, és gyászolná a soha vissza nem térő napokat. (...) Üresen kong, és senki nem jár benne, csak a szél. (...) Talán holdsütötte éjszakákon mind visszajárnak... a múltbeli kisgyermekek, a rózsák és a dalok lelkei... és egy pillanatra az öreg ház is újra fiatalnak és boldognak álmodhatja magát. Lucy Maud Montgomery
10. Az élet zúgó hullámai bárminő magasra tornyosuljanak körülöttünk - halk morajjá csendesülnek abban a pillanatban, a mikor az ember a rideg életből otthonába érkezik s háza küszöbén belép. Kalocsa Róza