Halott virágok, csendes fohászok. Nem hozhat békét a részvét. Kőtestû angyal néz fel az égre, arcán a bánat, kőszárnyak nem szállnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Drága összetört virágaink, Pihenjetek csendesen, Ne érezzétek fájó könnyeink, Álmodjatok, míg találkozunk odafenn.
2. Úgy távolodtál, mint néma angyal. Állok sírodnál: édeni béke. Földi emlékek lengnek fölötte, s a tiszta lélek ártatlan álma... Vaszilij Andrejevics Zsukovszkij
3. Halál! irgalmas, halvány, csendes angyal! Halk szárnycsapással, óh, keresd fel őt. Érintsed hûvös csendesítő ajkkal A forró, lázas, egykor büszke főt. Szelíd karod a roskadót ölelje. S ha már e földön nyugtát nem lelé: Bilincsét összetörve égő lelke Hadd szálljon áldóbb, szebb világ felé.
4. Mint amikor sebektől vérzel, De irgalmat nem kérsz mégsem. Belül úgy hordod a múltat, Bármi volt, nem tagadtad, Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal.
5. Nem figyel az Isten arra, amire Figyelnie kéne, nincs ránk ideje, Elfelejtett minket, nem kerestük rég; Hideg szelek fújnak, haragos az ég. Ismerős Arcok
6. Sötét fenn az ég, fény sehol sem ég, az arcomra álmos köd szitál; Süket, sûrû csönd, némaság köszönt, és senki nincs, ki fénylő jelet gyújtson az éjszakán.
7. Sajnos, a természet alkotta arcok nem sokáig gyönyörködtetnek bennünket a szépségükkel. A gond, a szomorúság, az éhezés éppúgy eltorzítják az arcvonásokat, mint a szíveket. Csak ha elszunnyadtak ezek a szenvedélyek, és örökre elvesztették hatalmukat, csak akkor vonulnak el ezek a gondterhes felhők. Általános jelenség, hogy a halott arcvonásai minden merevségük ellenére is felveszik a szendergő gyermek rég elfelejtett kifejezését. Oly nyugodt, békés néha egy-egy halott arc, hogy azok, akik az elhunytat boldog gyermekkorában ismerték, áhítattal térdelnek le a koporsó mellé, és a halottat már itt a földön angyalnak látják. Charles Dickens
8. Az ég arcán egy nehéz gondolat száll, az a felhő, az a vad és komor; mint lelkibeteg, kire éji harc vár, hánykolódik szélben a bokor. Nikolaus Lenau
9. Õsz van és peregnek a sárgult levelek, Meghalt a földön az emberi szeretet. Bánatos könnyekkel zokog az őszi szél, Szívem már új tavaszt nem vár és nem remél.
10. Ha úgy hiszitek, hogy a könnyek elmossák a vágy kormos hókupacait, sírjatok egy kicsit! De ne sajnáljatok. Az örömért éltem, az örömért halok meg. Bûn lenne, ha síromra a gyász angyalának kőalakját állítanátok.