Hamis bálványt imádtam. Hittem, Hogy szemed fénye a napé; Oh, égető, vakító szégyen! Hisz az csupán csak - aranyé...

Kapcsolódó idézetek

1. Hányan szerették jó kedved sugárát, s imádták hû vagy hamis szerelemmel, de én zarándok lelkedet szerettem és változó arcod szomorúságát. William Butler Yeats
2. Selyempillád bûvös árnya, Csillagszemed villámszárnya, Márvány nyakad liljoméke, Arcod nyíló rózsaképe, Kicsiny kezed reszketése, Hókebled emelkedése Rabolta el eszemet Hidd el, - és nem szellemed!
3. Szánom azokat, akik hamis bálványokat imádnak. Holott a hamis bálványok imádtatásának korát éljük. Gondolkozott már azon, mi lesz velünk, ha engedjük elsorvasztani magunkat? Ha ez így megy tovább, az egész emberiség diszlexiás lesz. Minek fárasztanánk magunkat olvasással, amikor éjjel-nappal színes villódzás vesz körül bennünket? Úgy áradnak ránk a helyettünk, s nem általunk elképzelt képek, mint a záporeső. Elkeserítő. Bennem ez amolyan a haj rakja be a csavarót?! érzést kelt. Így is mondhatnám: a bugyi tartja a gumit!? Vavyan Fable
4. Ó, hány szépséget hazudott testedre az ének, hogy sose-volt bájad tûzbe borítsa szívem! Arcod szebbé zengtem a rózsás hajnali fénynél, s tudtam, az arcfesték pírja ragyogja be csak. Sextus Propertius
5. S én szerettem saját vakságomat, vak őrületemet, mely, mikor már a szem rég észrevette, s az ész belátta, veszve, még akkor is azt mondta: nem lehet, azt súgta: lehetetlen, s bírt reményt látni a reménytelenben, és tudomásul venni képtelen volt, hogy véges, miről vélte, végtelen volt, s mikor varázsod már rég összetörted, téged vallott akkor is legkülönbnek. Lakatos István (költő)
6. Csak én hordozom arcod itt benn, Csak nekem vagy te minden, minden S tied vagyok mindennél jobban. Az izzó, drága bélyeget, Amit szemed rámégetett, Hordom fájósan, boldogan, titokban... Lányi Sarolta
7. Magamnak is csak annyit vallok be - ez is sok - hogy még-nem-érzett örömmel szívtam ajkad illatát s hogy mikor fénylő szemedet fölütve elbucsúztál: testvéri csókod égő arany kardokat mártott ereimbe. Szabó Lőrinc
8. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable
9. Szeretlek én téged nézni. Oly szép lánggal ég szemed; Eloszlatja búmat, mint a Nap a sötét felleget... Vajda János
10. A függő szerelme talmi, hamis. A függő megőrül érted, rajong, akar, százezerszer is kíván, csak téged! De miért? Mert visszatükrözted őt egy pillanatra. Kis törött tükrök, de a szemfényvesztéshez elég! Rajong érted, vagy mert rád kattant, ugyanúgy, mint az italra és egyebekre, és onnantól - nem számít, milyen vagy valójában, mániákusan akar - vagy azért fûtődik túl, mert kapott két jó szót, és ez már elég a lánghoz. Magát akarja látni a függő egy sokkal szebb kiadásban. Csakhogy ugyanúgy, mint mindenben, ebben sem elég semmi, növelni kell a dózist, menni kell tovább. Már nem vagyok olyan fantasztikus? Ez félelmet kelt, inkább szakítani, és ragyogni a következő ránk csodálkozó, csillogó tekintetben. Karafiáth Orsolya