Ha süt a nap, hagyd ott a házat. Táncolj át a réten, Ülj le a patak mellett, És élvezd, hogy létezel. A víz csobogása felkapja félelmeidet, És a végtelen tengerig sodorja.

Kapcsolódó idézetek

1. Eredj ki a szabadba, ki a földekre, a természetbe, a napfényre. Eredj, és magadban akard föllelni a boldogságot; gondolj a benned és körülötted rejlő sok szépségre, és boldog leszel. Anne Frank
2. Tépd el az időt, törd el a múltat, Gondold azt, hogy mától fogva élsz! Könnyfényû hûs patak lemossa arcodat, És ha onnan majd visszatérsz, Egy új útra megtisztulva lépsz.
3. Mégis azt mondom neked, sétálj a nap fényében, a felhők alatt, a holdas éjszakákon. Amit ott érzel, az ugyan nem mérhető, de boldoggá tesz.
4. Az élet nem arról szól, hogy olyan akarj lenni, amilyen valójában nem is vagy. Sétálj a vízen, táncolj a parázson, csapj a lovak közé, csinálj bármit, amitől jól érzed magad! Oravecz Nóra
5. Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, Eredj... Szállj mint a fecske, délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserûbb, mint idebenn. Reményik Sándor
6. Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindenkivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan, mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitûztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd. Elbert Hubbard
7. A tanulság: ne lobogj, Ne égj kétfelől, Ha sétálsz, sétálj, Akár a dombra föl. Hogy nem bûn a munka, jusson eszedbe, De ne hagyd pocsékolni az időd. Michael J. Fox
8. S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál. Wass Albert
9. Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba. Latinovits Zoltán
10. Verset írni a kádban reggel este a félhomályban táncra kelni délben sétálni a réten ez lehetne az élet de helyette meg kell halni napi kétszer és háromszor támadni fel hogy mégiscsak a nap végére vezessen az élet eggyel. Tisza Kata