Hát a mente, hát a nadrág, Ugy megritkult, olyan ó, Hogy szunyoghálónak is már Csak szükségből volna jó; Híni kell csak a szabót, a Posztó meg van véve rég... Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még!"

Kapcsolódó idézetek

1. Roskadófélben van a ház, Hámlik le a vakolat, S a szél egy darab födéllel Már tudj` isten hol szalad; Javítsuk ki, mert maholnap Pallásról néz be az ég... Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még!" Petőfi Sándor
2. Ismerek jól minden szabályt, Írottat, íratlant, kimondhatatlant. Nem tarthat fel semmilyen gát, Elkopott, elhasznált, ostoba szólam. Az ígérgetés nagyon kevés, Hogy egyszer talán, s addig várjak. Úgy unom már, ki utamba áll, És nem fogja fel, Nem érdekel, mit mond nekem.
3. Szinház, fürdő, estélyek olyan szükségesek, mint a kabáton a hátulsó gombok, hasznuk ugyan nincsen; de ha e nélkül hozná haza a ruhát a szabó, visszakergetnék vele. Vas Gereben
4. Rongyos ruhán át kis bûn is kitetszik; Talár s prémes kabát mindent befed. Aranyba vond a bûnöd - s az Igazság Hiába sújt rá, megtörik vasa; Ronggyal fedezd - s átfúrja szalmaszál is. William Shakespeare
5. Nem lehetünk mind urak, s nem dukál A hûség minden úrnak. Persze látsz Hajbókolót és görnyedőt sokat, Ki boldogan cipeli szolgaláncát, Míg él - akár gazdája szamara, Csak abrakért - s ha megvénül, kidobják! Ostort a jó baromnak! Van viszont, Ki szolga-köntöst, szolga-arcot ölt, De szívét önmagának őrzi meg, S míg tetteti, hogy dolgozik uráért, Csak hízik rajta, s megtömve zsebét, Magának hódol. Ennek van esze. William Shakespeare
6. A mesék szép lassan elfogynak már, S a sárgult lapok mind kihullnak sorra. Nézd, a rajzolt ember a földre leszáll, Nem is gondol a távolra! De a csillagképeket Akkor ki érinti meg? Nézd, aki lent van, lassan már Csak a morzsákért tipeg, Ó, már a galambok se repülnek. Mi van, már a galambok se repülnek? (...) Hát hogy repülnék én, kinek szárnyai soha-soha nem nőttek? Zorán
7. Egy barátom: a kabátom, nem gunyorog, mikor fázom; hó, hó, hó, szél, szél, szél, csontomig mar tél, tél, tél. Kormos István
8. Hogy gyorsabban teljen a nap, jól jön egy kis fecsegés. Ám ez a leghaszontalanabb módja az időtöltésnek. Ha egy szabó egész nap csak tartja a tût a kezében és a vevőjével fecseg, soha nem készül el az az öltöny. De még az ujját is megszúrhatja közben, ha nem vigyáz. Egy szó mint száz, gyakran észre se vesszük, mivel telt el a nap, miért nem ment a munka. Az értelmetlen locsogás minden értelmes tevékenység halála. Tendzin Gjaco
9. Mint elátkozott királyfi Túl az Óperencián, Él magában falujában Pató Pál úr mogorván. Be más lenne itt az élet, Ha egy ifjú feleség... Közbevágott Pató Pál úr: "Ej, ráérünk arra még!" Petőfi Sándor
10. A báj muló, s ha még nem volna is, Unott lesz holnap, ami elragad ma. Madách Imre