Hová lesz minden amim van a tövekben elapadnak a nedvek talán nem is vagy csupán kereslek.

Kapcsolódó idézetek

1. Talán eltûnök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. József Attila
2. A virágok elhervadnak, és elvesztik szépségüket, ahogy én is a semmibe tükröződöm, elveszve a heves esőben.
3. Sötétítőn fák árnyéka lebeg és én el vagyok veszve. Simon Márton
4. Ami elveszett azt nem kell már keresni maradok holttérben egy kifosztott senki
5. Ha csak tehettem, folyton hazaszaladgáltam az elhagyott városba, kerestem az eltûntet, a visszahozhatatlant, a házak árnyékát, amely valaha arcomra borult, elvesztett egykori otthonomat, és persze nem találtam semmit, mert hol kanyargott már az a folyó, amelynek cseppjei között az én életem cserepei sodródtak. Szabó Magda
6. A szél tovafújja az összes lábnyomot, És nem marad semmi, csak fullasztó homok. Az édes évek is így múlhatnak el, Ó, ezt ne feledd el! Első emelet
7. Mind olyan a nő mint a fa, mely alatt Míg könyörögve fut a csevegő patak, Rá nem hullatna egy zöldülő levelet, Csak ha már hervad, és a patak bejegedt, Vagy elment messze, és föltûnt egy új eren. Tóth Kálmán
8. Mezőkön, pipacsok közt, tengeri szivacsok közt, a nyárban, a tavaszban, esők, ha lassan esnek, akarva-akaratlan mindig téged kereslek.
9. Az arcodat már álmomban se látom; a messzeség homálya elfedett, de érezlek, ha szél borong a fákon, s az éjtől visszakérem lelkedet.
10. Néha jó, néha rossz, néha nem. Néha nem foglalkoztat semmi sem. Végül minden végső helyére kerül, maradok - ott, ahol voltam - egyedül. Vad Fruttik