Hova lettek a csókok és a vágyak, az alkonyattól piros szénaágyak, a pásztorórák, a szerelmi szó? De hova lett a tavalyi hó?

Kapcsolódó idézetek

1. Hová lettek szerelmeink? Hová boldog szép napjaink... Hervadt mámor, hajunk a szélben Lopott csókok, vad álmok éjjel Mindez mivé, hova lett, Ki mondja meg... Francois Lelord
2. Hová tûnnek el a kimondott szavak? hol ég tovább a szemek tüze? ellobbant minden kézfogás de megmaradt az érintés öröme apró szikrák a végtelen égbolton lelkemben ragyog minden édes pillanat az idő elrohant, múlt lett a jelen de átölel még sok kedves hangulat.
3. Ma búcsúszóban érkezett az ősz. Ma búcsúszóval messze ment a párom... És a szívem ma üres lett nagyon: deresre sápadt minden, minden álom. Wass Albert
4. Az utak, melyeken jártál vele, a hidak, melyeken áthaladva egy pillanatra megálltál vele, s a zúgó vizet nézted a mélyben vagy a felhők rongyfátylaival borított holdat, a fák, melyeknek lombja arcát súrolta, mikor szemébe néztél, a rózsák, melyeknek illatát beszívta egyszer a Szigeten, mind e nyomok, tanújelek, bûnjelek megmaradtak a világban, s bizonyítják, hogy csakugyan szeretted. De aztán, egy napon, elveszett ez a szerelem. Hol veszett el, melyik úton, melyik hídon, a mélybe hullt, a zúgó vízbe vagy az égbe szállott, a holdas éjbe vagy elvegyült a rózsák illatával, s azért olyan terhes és sûrû most ez az illat, júniusban?... Nem tudok felelni. Csak járok az utakon és a hidakon, lehajtott fejjel, s tûnődöm és emlékezem. Márai Sándor
5. Jaj, régi telek, hová lettetek? És barátaim, kik hóvá lettetek, és széllé már, fütyülve dátumokra: visszaemlékszem hangotokra. Tóth Krisztina
6. Nézd, kihunyt a lámpafény, Ahogy az utca kockakövén Elgurult üresen egy eldobott szerelem. Kár, hogy szûk lett már a tér, Ennyi emlék a polcra se fér Az éjek hûvösek, s fájnak a reggelek. Gerendás Péter
7. Hiányzol, mint a télnek a virág, hiányzol, mint a napvilág a vaknak, hiányzol, mint a holt ajkról a csók, hiányzol, mint a bútól az öröm.
8. Uram, mért adtad e havat? sötét tetőkre szép havat? (...) Mért adtad e fehér havat? fehér karácsonyt és havat? (...) Angyali dunyhák pelyheit, gyémánt havat, cukor havat, vedd vissza e fehér csodát, mert fáj a szívünk s megszakad! Nadányi Zoltán
9. Kicsúszott alólam a föld és az égbolt, minden, mi te voltál, mert te fényévekre tőlem elhajoltál, s nem maradt belőled semmi más: a vágyam, mit itt hagytál nekem illatban, ágyban.
10. Régi nyomokat keresek, melyeket elfújt a szél. Régi szavakat, melyeket elmosott a víz. Wass Albert