Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Idesodródtam, aranyba, hőbe, ide az áldott mezőbe. Semmi bajom, csak más a tekintetem, s néha a szívem fölé téved kezem.

Nagy László
🌙 Éjszaka 💍 Feleség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Valami hibádzik tájamon a színekkel és illatokkal, mégis folyton-folyvást szerelmes vagyok abba, ami mindig változik. Arany labdaként folyvást fut előttem a meg-megállított szeretett föld.
  2. Szemem csak néha ér a világba, de szívem ezer tájban egyszerre él. Weöres Sándor
  3. Belesajdult a szívem, és végre nem a rossz fájást éreztem, hanem a jót, a felszabadítót, a szerelem hirtelen kristályosodását, azt a szent pillanatot, ami néha, egy pillantásra, egy érintésre lecsap, hogy igen, szeretem ezt az embert, ezt tudtam, de hogy ennyire nagyon szeressem... maga a boldogság. A tiszta szerelem, ami elûzi a rettegést, a kételyt, a borzalmakat. Meleg, tavaszi szellőként cirógatta végig a testem, az élet szikráját csiholta fel bennem. Laurell Kaye Hamilton
  4. Sokszor szerelembe estem, Sokszor csak a szikrát éreztem, Sokszor csupán merengtem, Holott tiszta volt az ösvény előttem. Robert Plant
  5. Most már annyira másképp látok mindent, mintha odakinn más fények lennének. Beszûrődik a szívembe és fényt gyújt. Úgy dobog, mintha a hajók fölött szálló sirályok szárnya lenne. Boldog vagyok.
  6. Elégek én ragyogva fényben, Szétáradok az összeségben, Magamat égbe ragadom, Az ősi honba visszatérek Tisztán és szabadon. Komjáthy Jenő
  7. Olyan boldog voltam, amikor először láttam. Aztán egyszerûen kicsúszott a kezem közül. Elvesztettem az életem (...). Nem éreztem az étel ízét, amit a számba vettem. A víz nem oltotta a szomjamat. Amikor újra láttam, a szívem hevesebben vert. Miatta új életre keltem.
  8. Most elindultam valamerre. Merre? E pillanatban nem törődtem vele. Magamon éreztem a szemét. Annyi meleg áradt a szeméből... Boldog voltam. Dénes Zsófia
  9. Nincs békém, s nem szitok háborúságot, félek s remélek, fázom és megégtem, az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben, semmi se kell s ölelném a világot. Francesco Petrarca
  10. Most, ha csak egyedül volnék, repkednék ide-oda céltalanul és kissé elveszve, de ahogy így össze vagyunk ölelkezve, úgy érzem, még ennek a sodródásnak is célja van.
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat