Így senki sem sírt, ahogy én sírok most. A téli éjbe magam siratom. Gyertyát ide! A vajudó pityergést hadd lássam elsápadni ajkamon.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy sírj, mint még senki sem tette, és aztán úgy kacagj rajta, ahogy Hold jő a Napra, és úgy élj, ahogy lelked suttogja! Puskás Péter
2. Sötét fenn az ég, fény sehol sem ég, az arcomra álmos köd szitál; Süket, sûrû csönd, némaság köszönt, és senki nincs, ki fénylő jelet gyújtson az éjszakán.
3. Csukott ajtókon zörgetek. Sötét szobád, akár az akna. A falakon hideg lobog. Sírásom mázolom a falra. Pilinszky János
4. Úgy zuhant rám most a csend, Hangzavar van, csak a szívem néma bent. Nincs mit mondanom, vagy inkább nincs kinek, Ezért nem mondom el senkinek. Caramel
5. Én úgy igyekszem megnyugodni: már a szívem se mer dobogni, lélegzetem is visszafojtom, és ami fáj: én ki nem mondom, csitítom magam, hogy ne sírjak, hogy semmi szomorút ne írjak: maradjon meg a néma bánat, ott bent a szívben, önmagának! Várnai Zseni
6. Ne akarjon senki vigasztalni mostan, Hadd sírjam ki magamat jól Szívfacsaró gondban. Fülöp Áron
7. Csönd. Ajkaim lezárvák. Ringass: árva az árvát, Igy, sírj csak, rámhajolva, Meghalni volna jó ma... Tóth Árpád
8. Ha sírok az esőben titokban, Még olyanom sincs, akivel megosszam.
9. Nem látom a tüzet a szádon, és a füstöt sem úgy fújod most rám, mint rég, Vedd könnyen, ha lenne könnyem, én biztos, hogy miattunk soha nem sírnék. Road
10. Ne irigyeld a vidám kacagót, E boldogságban fürdő homlokot, Ki tudja: hogy magányos éjjelen, A forró párnán hogy sír, hogy zokog. Tóth Kálmán