Jaj, fenyőfák, kicsi fenyőfák, holdfénybe mártott végtelent szopogató csecsemők, a hó zizegő pólyáját letépik rólatok, fûrészek heródes-fogsora mélyed torkotokba!

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy hajlik termete, mint szélben fûzfa ága, Vágyódó sóhajok szállonganak nyomába. Mosolygó ajka közt, ha látod fogsorát, Azt hinnéd, földre szállt a fénylő napvilág. Hószínü homlokán a fürt olyan sötét, Hogy éjbe fordul át a fényes déli ég.
2. Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el kedves Télapó! Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll. Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró, Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó.
3. A gyerekek, a gyerekek... boldogan várják a telet. Fenyőfát díszít sok szeretet. Kapnak majd játékot, meredek, drága, szép hóbundás hegyeket. (S bónusznak családi meleget.)
4. Hiányzol, mint a fáknak a júniusi eső, Hiányzol, mint a hóvirágnak a téli napsütés, Hiányzol, mint gyerekeknek a játék, Hiányzol, mint holdfénynek a nap sugara. Zágorec-Csuka Judit
5. Csörren a cserfák csupasz ága, Kegyetlen a hideg! Csikorgó tél van, s zordon éjjel, S a világ didereg; Gyémántmezőket lát az ember, Amerre elhalad; A hókristályok ezre csillog, Ropog a láb alatt. Vasile Alecsandri
6. Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán Csapongva illanó arany lepkék után! Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetû, Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyû! Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn! Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn! Becéző szeretet övezze fürtjeit - Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit! Pósa Lajos
7. Gyûlöllek, mar a védtelen harag, elfordulok, hogy meg ne lássalak, félek, fagyok, borzongok, engedek, fogam megkoccan, nehogy kérjelek: szeress, ölelj, megöl a szomjúság, kezdődjön újra bennünk a világ, az ősi ködben két felhőgomoly egymás felé húz, borulj rám, omolj, összecsapásunk villám, néma csók, csak te! csak én! borulók, lázadók, belőlünk szülessen a csóvás fény, mindenben te és mindig újra én! Hajnal Anna
8. Édesanyám: haja hó, nagy csendemen takaró. Szavam hullik, hó szakad, szállnak múltból madarak.
9. Hervadsz, hervadsz Szerelem rózsája, Isten hozzád Keblem hû lyánykája! Omlik a hab, Omlik könyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom. Kölcsey Ferenc
10. Peregnek a percek, órák és napok. Te hozod nekünk a nevető napot, vidám hóvirágot, lila ibolyát - s újra hallhatjuk a madarak dalát.