Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.

Kapcsolódó idézetek

1. Van, amiről nem könnyen szólal meg az ember. Nyilván a felnőttek világában sincs ez másképp. Szabó Magda
2. Nem volt rossz viszonyom a szüleimmel. (...) De az a helyzet, hogy én soha nem tudtam elengedni magam a társaságukban. Láttam a szemükben, hogy kit látnak bennem, és nem tetszett. Többet láttam magamból a mimikájukon, mint bármelyik tükörben. Egyeseknek van ilyen képessége: ha rád néznek, az arcuk pontosan mutatja, hogy viselkedsz. Cecelia Ahern
3. Vannak dolgok, amikhez nem lehet eléggé felnőni. Kerstin Gier
4. Nem olyan egyszerû felnőni, de sokkal nehezebb hagyni, hogy más felnőjön. Fredrik Backman
5. Néha már az is megfordul a fejemben, hogy valami baj van velem. Talán túl sok időt töltöttem romantikus irodalmi hőseim társaságában, és emiatt túl magasak az eszményeim és az elvárásaim. De a valóságban még senkitől nem éreztem így magam. E. L. James
6. Bántalmazó ember mellett felnőve nehéz napirendre térni a fölött, hogyan szerethetünk valakit, akit gyûlölünk, vagy hogyan gyûlölhetünk valakit, akit szeretünk. Furcsa érzés. Szívesebben léteznénk olyan világban, amely jókra és rosszakra tagolódik, akiket vagy gyûlölünk, vagy szeretünk, de a valóságban nem ilyenek az emberek. Trevor Noah
7. Nem biztos, hogy minden az, aminek első pillantásra látszik. Azt hiszem, ez az emberekre is igaz.
8. Gyermekként nagyon nehéz elkülöníteni, függetleníteni magunkat a szüléink érzéseitől, gondolkodásmódjától. Felnőttként már könnyebb kívülről ránézni az egykori helyzetekre.
9. Az a baj, hogy nem tudom, milyen az, elhinni, hogy ő valóban mellettem áll. Hinni és bízni benne. Így aztán hiába próbáltam, csak vakon lövöldöztem jobbra-balra, hátha ez az, így kéne éreznem, viselkednem. De ebben nőttem fel, nincs hova visszatalálnom. És persze őt okoltam, hogy miért nem mutatja ki jobban a szeretetét.
10. Azt is mondták, amikor gyerek voltam, hogy most jó nekem, és amikor felnövök, majd rossz lesz, állandóan ezt hajtogatták, amikor sírtam, addig örülj, amíg gyerek vagy, és én nem vitatkozhattam velük, mert nem tudtam, milyen felnőttnek lenni. Féltem, hogy igazuk van, hogy felnőttnek lenni még ennél is rosszabb, de ez nem igaz, egyáltalán nem, mert én sokkal szívesebben vagyok felnőtt, mint egy tehetetlen gyerek, akinek a felnőttek arról papolnak, hogy milyen jó neki. Czakó Zsófia