Késő este, mielőtt elbúcsúznánk, megegyezünk, hogy máskor is találkozunk. Nekem ez nem jelent akadályt, ön azonban elhanyagolja a barátait, akik várni fogják, mire érveket fog keresni, fontossági sorrendet alakít ki, méricskél, holott ez halála minden összetartozásnak.

Kapcsolódó idézetek

1. A barátság az első, de a barátság megvár. Ugyanakkor képtelenség megfeledkezni a barátainkról, pedig nem teljesíthetik be várakozásainkat. Amikor elbúcsúznak, akkor kezdjük igazán marasztalni őket. Henry David Thoreau
2. Ha mások előtt majd egy életre megtagadsz, ha már nem én leszek, kiért megszakadsz, lehajtott fejjel már nem ismersz meg, mellettem elhaladsz, nekem akkor is a barátom maradsz.
3. A halál gyakran figyelmeztetés nélkül csap le. Lehetünk egészségesek, élvezhetünk finom ételeket a barátainkkal, miközben mégis az utolsó perceinket éljük. Hátrahagyjuk a barátainkat, félbevágott beszélgetésünket, megmaradt ételünket, befejezetlen terveinket. Matthieu Ricard
4. A halállal barátkozni kell annak, ki készül találkozni vele. Előbb csak ritkán gondol rá, azután egyre sûrûbben. Először csak úgy félve kerülgeti, később hozzászokik, mind gyakrabban foglalkozik vele: ez már barátkozás. Végül rájön, hogy nem is olyan rossz. Hozzátartozik az élethez ez is, mint sok minden egyéb, amit rendre megszokott az ember. Wass Albert
5. Temetés. Kellenek a szertartások, ezek az utolsó összejövetelek, még hozzátartozik barátunk életéhez, hogy eltemetjük, ő már csak poraiban van jelen, már nem tud róla, már nem érdekli, hogy mi történik romlandó testével, hányan és hogyan búcsúzunk tőle, ki miben vonja le helyette élete összefoglaló tanulságát. Barátok, pályatársak, tanítványok búcsúbeszédei, alkalom találkozásokra. Olyanokkal is, akikkel már nem járunk össze, pedig lehetne, csak megváltoztak az életkörülmények, és olyanokkal is, akiket kerülünk hajdani félreértés vagy mai világnézeti különbség miatt. De ilyenkor, temetésen összetalálkozva, béke száll a lelkünkre. És zavart félmosolyokat küldünk egymás felé. Lángh Júlia
6. Mindnyájunknál eljön a pillanat, Mademoiselle, amikor a halál kívánatosabb az életnél. De elmúlik - elmúlik a bánat és a gyász. Most ezt nem képes elhinni, tudom. Agatha Christie
7. Nagy időpazarlással keresik a fölöslegest, és sokan élték le az életet úgy, hogy csak az élet eszközeit keresték? Vedd szemügyre az egyént, vizsgáld az összességet: nincs, akinek élete ne a holnapra irányulna. Hogy mi rossz van ebben, kérded? Végtelen sok. Hiszen nem élnek, hanem élni készülődnek. Mindent elhalasztanak. Még ha odafigyelünk, akkor is lehagy bennünket az élet; így pedig, ha késlekedünk, elfut mellettünk, mint valami idegen; az utolsó napon ér véget, de mindegyiken elvész. Lucius Annaeus Seneca
8. Tudom, hogy felnőtt koromban (...) majd megbecsülöm a pénzt, amit nekem kell megkeresnem, majd visszasírom még a gyerekkoromat, amikor mindenem megvolt, és majd megtanulom, hogy milyen az élet, de sajnos a magam kárán. Csak az a baj, hogy nekem ezek közül egyik se olyan fontos, hogy siessek miatta felnőni, és különben is, szeretek mindent az utolsó percre hagyni. Janikovszky Éva
9. A kapcsolatok két módon halnak el: vagy lépésenként elhalványulva, vagy pedig katasztrofális összeomlással. Az utóbbit a szerelmi viszonyokkal asszociáljuk, talán mert az ilyen szakítások jó része óhatatlanul látványosabb nyilvános jelenetekhez vezet. A másik oldalon a barátságok kevésbé intimek, így kisebb a szakadék, amelybe bele lehet zuhanni, ezért gyakran csak csöndben elszürkülnek. Nem teszek erőfeszítéseket, hogy elégszer találkozzam veled, fokozatosan kicsúszol emlékezetemből, ahogy lefelé siklasz baráthálózatom rétegein át, hogy végül az alkalmi ismerősök és a "néha összefutok vele" legkülsőbb rétegeiben végezd. Robin Dunbar
10. Érdemes megfigyelni, milyen szívtelenül bánunk olykor a szeretteinkkel. Magától értetődőnek tartjuk, hogy ott vannak nekünk, és hogy ez örökké így is marad. És ha meghalnának? Vagy ha te halnál meg? Mi lenne, ha előre tudnád, hogy a mai este az utolsó, amikor még láthatod a kedvesedet? Képzeld el, hogy egy angyal száll alá, és a füledbe súgja: - Rendezd el a dolgaidat. Ma este lefekszel, és nem ébredsz fel többé. Utad innen már hozzám vezet. - Akkor tudnád, hogy azt, akivel aznap este még találkozol, nem látod soha többé. Mit éreznél? Mit mondanál neki? Eszedbe jutnának-e még egyáltalán a lelked mélyén dédelgetett kicsinyes sértődések és sirámok? Vajon mennyi szeretettel volnál képes elhalmozni azokat, akikről tudnád, hogy utoljára látod őket? És most képzeld el, milyen volna, ha mindenkihez így viszonyulnál egész életeden át. Ugye, hogy egész más lenne az életed? Michael A. Singer