Kétféle szerelmi vétkező van, testi és szellemi. Az előbbi fajta csak testi birtoklásra törekszik, érzéki kívánásában telhetetlen, és sajnálja, hogy nem teheti a világ valamennyi szép asszonyát és lányát a maga gyönyörének zsákmányává.

Kapcsolódó idézetek

1. Kétféle szerelmes férfi van a világon: az egyik úgy kívánja szerelmét, mint az őrült, de diadala másnapján alábbhagy a lobogása, a másikat béklyóba veri és rabul ejti a birtoklás: a testi szerelem, összevegyülve azzal az anyagtalan és szóval nem mondható vágyakozással, amit a férfiszív sugároz olykor egy nő felé, az igazi és emésztő szerelem szolgaságába taszítja. Guy de Maupassant
2. Kétféle szerelem van, egyik a nagy lelkek sajátja, mely nagy és nemes, másik a közönséges lelkeké, melyet csak a gyenge jellemûek, korlátolt eszûek képesek érezni. George Sand
3. Aki szeret, ártatlan, aki szeret, vétkezik. Aki szeret, azé a bánat, mely hasztalan érkezik. Aki szeret, lelke vágyát érzi, és vágyakozik teste is. Aki szeret, előre érzi, hogy por volt, s porrá lesz megint. Clive Barker
4. A birtoklás vágya (...) a szerelemben érhető tetten leginkább: a szerelmes ember szerelme tárgyának kizárólagos birtoklására törekszik, lelke fölött éppen olyan föltétlen hatalomra vágyik, mint a teste fölött, azt kívánja, hogy szerelmének tárgya csak őt szeresse, a leghatalmasabbként és legkívánatosabbként akar lakni és uralkodni a másik lelkében. Friedrich Nietzsche
5. Az igaz szerelmes vágyódik a megpróbáltatásra, miként lázadó a megbocsátásra, és bûnös a kegyelemre. Baháalláh
6. Nincs kétféle szerelem... vagy tulajdonképpen igen, mégiscsak kétféle van: azoknak a szerelme, akik egész mindenségükkel szeretnek és azoké, akik csak a szerelemnek a fölöslegük egy részét adják oda. Isten ments meg engem a szívnek ettől a zsugoriságától. Romain Rolland
7. Aggályos széplelkek, akik a holtakból az élők, elsősorban a saját magatok épülésére akartok hasznot húzni, keressétek - ha úgy tetszik - szertelenségében a szenvedély nyilvánvaló bizonyítékát. Csakhogy a szenvedély éppen olyan sokféle, mint maga az ember: van közöttük emésztő és tûnődő, ábrándos és gondterhes, gyakorlatias, elvont, pepecselő, rohanó, és még sok száz. Jean-Paul Sartre
8. A szerelem bûnei bocsánatosak. Helyesebben: ha az ember csak szeret, nem követ el rosszat. Az érzéki szerelem azonban ugyanannyi gyûlöletből, önzésből és haragból tevődik össze, mint szeretetből. Anatole France
9. A birtoklásvágy azért kielégíthetetlen, mert képes túlélni a szerelmet magát is. A szerelem ekkor meddővé akarja tenni a szeretett lényt. Az elárvult szerető meggyalázott szenvedése tán nem is abból fakad, hogy már nem szeretik, hanem abból, hogy tudja, a másiknak módjában áll szeretni, még szeretni fog. A tartósság és a birtoklás eszeveszett vágyától kínlódó ember a szeretett lény meddőségét vagy a halálát kívánja. Albert Camus
10. Ha filozófus lennék, és osztályoznom kellene a szeretet fajtáit, két kategóriába sorolnám: az első a nagylelkû, adakozó szeretet, amikor az ember a legjobbat akarja annak, akit szeret, még akkor is, ha az az ő számára veszteséget jelent. Idetartozik az a fajta szeretet is, amelyik elfogadja a szeretett személyt olyannak, amilyen, tudván, hogy a különbözőségek teszik valódivá a szeretetet. (...) A második kategória az önző szeretet, amikor az ember inkább magával törődik, nem a másikkal. Idetartozik a szerelmi megszállottság, amikor az ember birtokolni és megváltoztatni akarja azt, akit szeret. "Mivel szeretlek, ezért olyannak kell lenned, amilyennek én akarom." A nagylelkû és az önző szeretet meglehetősen különbözik egymástól, de néha mégis olyan szorosan összefonódik a kettő, hogy nem lehet őket elválasztani egymástól.