Kézenfekvő, hogy mit emészt fel az információ: befogadóinak a figyelmét. Következésképpen az információbőség figyelemhiányhoz és annak szükségéhez vezet, hogy a meglévő figyelmet hatékonyan osszuk meg a túlzott bővelkedő információforrások között, amelyek felemészthetik azt.

Kapcsolódó idézetek

1. Az információ felemészti a figyelmünket. Az információ bősége a figyelem ínségét jelenti. Herbert Simon
2. A bőséget nem a tárgyak felhalmozása jelenti, hanem a tudás, hogyan használjuk fel őket jól. Próbálj többféle szempontból tekinteni a tárgyakra, hogy ne korlátozzon a felhasználás "előírt módja"! Shunmyo Masuno
3. A világháló mérhetetlen gazdagsága (...) a lineáris elmét, amely nyugodt, koncentrált, és nem lehet elterelni a figyelmét, félrelöki egy újfajta elme, amely rövid, feldarabolt és gyakran egymásba érő adagokban akarja és kénytelen magába szívni és szabadjára engedni az információt - minél gyorsabban, annál jobb. Nicholas Carr
4. A túlságosan sok információ maga alá temet minket. Tisztánlátás helyett zavart eredményez. Alan Siegel
5. A bőségben élő társadalmakban - legyen szó élelmiszerről, információról vagy szórakozási lehetőségekről - nem az a probléma, hogyan találjunk forrásokat, sokkal inkább az, hogyan tartsuk magunkat távol tőlük.
6. Ahhoz szoktunk hozzá, hogy több figyelmünk van, mint amennyi inger. Ezért a kirívó ingerekre odakapjuk a fejünket. Sőt, mivel a figyelem használata az unalom ellenszere is, a fontosság analógiája is, ezért nagyon kielégítő is valamire figyelni. Viszont emiatt az általános figyelmi ingerszintünk belépési küszöbe is megnőtt, úgyhogy nehezebb az olyan dolgokra figyelni, amelyek nem annyira ingergazdagok. Ilyen például a tanulás, egy baráti beszélgetés vagy a monoton feladatok elvégzése valami nagyobb cél elérése érdekében. (...) Kezdj el úgy gondolni a figyelmedre, mint egy szûkös erőforrásra, amit mi is, és mások is tudnak irányítani! Ezek egybevághatnak, és kialakulhat egy jó egyensúly, de a figyelemirányítás képessége végül is az egyének felelőssége lesz. A te döntésed, hogy mire akarod fordítani a figyelmedet. Csak ez a döntés most nagyon sokszor tudattalan, sodródás az ingerek árjával. Ha tudatosítod magadban azt, hogy most már több inger van, mint figyelem, és hogy a figyelmed elfogyhat, így nem jut olyan dolgokra, amiket fontosnak tartasz, de amelyek nem annyira ingergazdagok, akkor igenis tudsz ez ellen tenni. Szertics Gergely
7. Valójában nem tudjuk elképzelni, pontosan milyen is lenne a korlátlan bőség. Az agyunk a szûkösségre van programozva; azokra a dolgokra összpontosítunk, amiből nincs elég: az időre, a pénzre stb. Ez ösztönöz minket. Ha megkapjuk, amire vágyunk, hamar elveszíti értékét, mi pedig új elérendő célok után nézünk. Az motivál, amink nincs, nem az, amink van. Chris Anderson (író)
8. Az internet széles körû elterjedésével a mûveltséget leváltotta a tájékozottság. Manapság pedig a tájékozottságot a felületes informálódás, a szemmel ide-odaugrálás és szavak kiragadása alapján megszerzett kvázi-információ adja, amit konyhakész kap az olvasó, holott a mögé nézés hasznos és fontos lenne. Olvasót írok, de ez manapság a telefonba bújást jelenti, a villámtájékoztatás, az instant hírek és vélemények terepét. Körül kell nézni egy jármûvön, ki mit tart a kezében. Simonyi Balázs
9. A figyelem az elme egy szûk csatornáján át áramlik, mi pedig meglehetősen szûkmarkúan bánunk ezzel a keskeny sávszélességgel. Az erőforrások oroszlánrészét arra fordítjuk, amire éppen koncentrálni akarunk az adott pillanatban. Ám miközben próbáljuk ezen a dolgon tartani a figyelmünket, a koncentrációnk elkerülhetetlenül elkezd alábbhagyni, elménk pedig elkalandozik más gondolatok felé. A meditáció azonban szembemegy ezzel a mentális tehetetlenséggel. Daniel Goleman
10. Minél többet olvasunk online, annál inkább felületességre tanítjuk az agyunkat. Ez hasznos képesség lehet, különösen az információs túlterheltség fényében. Akkor azonban már probléma, amikor a felületesség alapállapottá válik - mert minél ügyesebben lapozzuk át felületesen a dolgokat, annál nehezebben olvasunk és gondolkodunk elmélyültebben. És annál nehezebben tudunk egyetlen dologra koncentrálni.