Ahhoz szoktunk hozzá, hogy több figyelmünk van, mint amennyi inger. Ezért a kirívó ingerekre odakapjuk a fejünket. Sőt, mivel a figyelem használata az unalom ellenszere is, a fontosság analógiája is, ezért nagyon kielégítő is valamire figyelni. Viszont emiatt az általános figyelmi ingerszintünk belépési küszöbe is megnőtt, úgyhogy nehezebb az olyan dolgokra figyelni, amelyek nem annyira ingergazdagok. Ilyen például a tanulás, egy baráti beszélgetés vagy a monoton feladatok elvégzése valami nagyobb cél elérése érdekében. (...) Kezdj el úgy gondolni a figyelmedre, mint egy szûkös erőforrásra, amit mi is, és mások is tudnak irányítani! Ezek egybevághatnak, és kialakulhat egy jó egyensúly, de a figyelemirányítás képessége végül is az egyének felelőssége lesz. A te döntésed, hogy mire akarod fordítani a figyelmedet. Csak ez a döntés most nagyon sokszor tudattalan, sodródás az ingerek árjával. Ha tudatosítod magadban azt, hogy most már több inger van, mint figyelem, és hogy a figyelmed elfogyhat, így nem jut olyan dolgokra, amiket fontosnak tartasz, de amelyek nem annyira ingergazdagok, akkor igenis tudsz ez ellen tenni.