Ki meghal, elfelejtik, Az élőnél több a holt, a sok-sok csont, de hol? Egy főre halott jut, nem egy, de millió, Mind láthatatlan porrá lett ma már vajon?

Kapcsolódó idézetek

1. A halottaknak már nincs ügyük. Nem akarnak, vagy agyalnak, tesznek, mivel már halottak. Az élők döntése, ha kísértik őket.
2. Amikor eltávozik az élők sorából az utolsó ember is, aki még emlékezett rá, a halott másodszor, és ezúttal véglegesen meghal, mintha soha nem is élt volna. Ámosz Oz
3. A halottak ugyanolyanok, mint az élők: van, akit megjegyzünk, másokat elfelejtünk. Tommy Wieringa
4. Bármily számos is az élők létformája, bizonyos, hogy a halottaké - vagy inkább a nem élőké - összehasonlíthatatlanul nagyobb. Richard Dawkins
5. Eszembe jut a kifejezés, miszerint "örökkön-örökké", hogy mennyivel több dolog halott, mint amennyi élő, és hogy mindenütt kísértetek vesznek körül bennünket. Ennek vigasztalónak kellene lennie, de mégsem az.
6. Az emberek, akik oly fontosnak gondolják magukat, úgy tûnnek el a sokaságban, mintha sosem lettek volna. Egyszerûen nem léteznek annyi ideig, hogy jelenlétük nyomot hagyjon. Az életük első fele küszködés, a másodikban pedig már végképp beletörődve az elkerülhetetlen elmúlásba, feladják minden álmukat, minden tervüket. Végül mindenki boldogtalanul hal meg, hisz nincs idejük megvalósítani magukat.
7. Minél tovább vagyunk együtt, annál nagyobb lesz körülöttünk a halál. Hányat ismerünk mostanra, akik meghaltak! Mi, akik fiatalok voltunk, most számoljuk a létünk árát. És mégis, ahogy a holtakat ismerjük, egyre ismerősebb lesz maga a világ. Wendell Berry
8. A halottak számára sokkal fontosabb, hogy törődjenek dolgokkal, mert csak ez tartja őket tudatuknál. Enélkül elhalványulnak, elfogynak, elvékonyulnak, míg szinte suttogássá lesznek. Ugyanez történik az emberekkel is, de azt senki nem veszi észre, mert a testük álarcként takar. A halottaknak nincsen maszkjuk. Hátrahagyták. Peter Soyer Beagle
9. Aki volt háborúban, már nem is igen tudja, mi az, hogy halott. És egy halott ember nekünk csak akkor jelent valamit, ha láttuk, mint halottat, százmillió holttest, ha széthinted a történelemben, a képzelet füstje csupán. Albert Camus
10. Milyen hûtlen vagyok én is a halottakhoz! Én is csak azt mondom, amit ezek a majmok mondanak: szegény, meghalt! És elhiszem azt, és azután a szemem leszokja annak a képét, aki meghalt, és a fülemben elfonnyad a hangjának az emléke, és sajnálom őt, vagy nem sajnálom, de már nem követelem, hogy itt legyen merőleges alakban a földön. Már nem csodálkozom az ő létén, az ő külön, egyetlen arcán, nézésén, járásán. Úgy veszem, hogy ő, aki meghalt, ő halott. Szép Ernő